Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Kiss Mária: Szombathely kereskedelme a 18-19. században

kedősegédekkel is foglalkozik a szabályzat néhány pontja. Meghatározták a társaság működésének módját is.

77 A kereskedőinasnak szerződéskötése előtt igazolnia kellett származását, iskolai végzettségét. Különös gondot fordított a Rendtartás az oktatásra, tanulók és segédek képzésére. A tanulóidő három és öt év között változott. A szerződésben meghatározott tanulóidőt rövidíteni csak a kereskedőegyesület engedélyével lehetett. A tanítványok minél jobb művelése érdekében az egyesület „kereskedői oskolai Intézet" felállítását és annak állandó fenntartását határozta el. Vasár- és ünnepnapokon folyó oktatás keretében olyan tárgyak ismeretét kívánták tanítani, amelyek a kereskedelemmel kapcsolatban vannak, illetve egy jó kereskedő számára szükségesek. Csak a jó előmenetelt elért inast bocsátották vizsgára. A szakmai ismeretek tudását szigorúan számon kérik azoktól is, akik üzletet kívánnak nyitni. Egy segéd, legyen az az egyesület kebelébe tartozó kereskedőnek fia is, ha önállóan akarja a kereskedési jogot megszerezni - a céhes legények vándorlásához hasonlóan -, idegen kereskedőhelyeken köteles tudását gyarapítani. A városban szolgáló segédek, meghatározott sorrendben, a vasárnapi inasoktatásban kötelesek voltak segítséget nyújtani. Több cikkely foglalkozott a konkurrencia minél nagyobb mértékben történő kiküszöbölésével. Javasolták, hogy a tanács ne engedjen több boltot nyitni, mert a meglevő huszonnyolc elegendő a lakosság ellátására. Hivatkozott arra is, hogy Szent Mártonban, Öpcrintben és a Batthyány herceg kúriáján zsidó kereskedők árulnak. A verseny csökkentése érdekében kívánták a házalást az országos vásárok idejére lecsökkenteni. Előírta a Rendtartás azt, hogy aki üzletet óhajt nyitni vagy kereskedést folytatni, annak megfelelő vagyonnal kell rendelkeznie. A szakképzettség mellett a kereskedőnek igazolnia kell vagyoni helyzetét, meg kell neveznie azt az összeget, amely felett szabadon rendelkezik és üzletébe fektethet. Az egyes üzlet nyitásakor a következő készpénzzel kell a tulajdonosnak rendelkeznie: üveg-, könyv-, dohány- vagy héjas vetemény kereskedés esetén ezer forintot kell bemutatnia. Bőr-, vas-, fűszer- és nürnbergi posztó, rőfös- vagy ékszerkereskedés felállításához kétezer forint értékről kell igazolást adnia, vagy olyan személy kezességét biztosítania, aki a fenti összeg letételét szükség esetén garantálja. Foglalkozott a szabályzat a társaság szervezésével, a tagok kötelességével, a fizetendő tagsági díjjal. A városi tanács néhány kisebb észrevételt tett a szabályzathoz. Két ponthoz azonban hosszabban fejtette ki véleményét. Az egyik a boltok számának rögzítése volt. Észrevételében a magistratus kifogásolta, hogy a kereskedők be akarnak avatkozni a város jogába, holott erre semmi alapjuk sincs. A kereskedési joggal kapcsolatos minden intézkedés a város igazgatási feladatkörébe tartozik. Egy társaság szabályzatában nem hozhat olyan kikötést, amelyhez nincs köze. Elismerte ugyan a város, hogy a lakosság létszámához viszonyítva a huszonnyolc üzlet elegendő. Figyelmeztette a kereskedőket arra is, hogy a zsidó házaló kereskedők engedélyének megadása ugyancsak a város joga, amellyel mindenkor úgy él, ahogy a lakosság érdeke ezt megkívánja. A házaló kereskedés engedélyezésével a földesúr észrevételei is foglalkoztak. E szerint a város jogtalanul taksálja a házaló zsidókat és vonja el tőlük időnként az árusítás jogát, mert ez a földesúr kiváltsága, és a köznek is kárára van. A püspök mint földesúr azt is ellenezte, hogy bolt nyitásáért a polgároknak fizetniök kelljen, és jogosnak tartotta, hogy bármely polgár saját házában szabadon kereskedhessen. A földesúr törvénytelennek tartotta, hogy a város a kereskedéssel kapcsolatos minden jogot magának tulajdonított, holott ezek legnagyobb része a földesurat illette meg.

78 134