Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Kiss Mária: Szombathely kereskedelme a 18-19. században

igénybe a céhes mesterek vagy más foglalkozású szombathelyi polgárok, a zsidók arra törekedtek, hogy pénzüket visszanyerjék. A megszorultak kénytelenek voltak egyre emelkedő uzsorakamatra bármilyen forrásból is újabb összegeket kölcsönözni, hogy hitelezőjüket kielégíthessék. A zsidók által magas kamattal hitelezett összegek is magyarázatai annak a nagymérvű zsidóellenességnek, ami 1848-ban Szombathelyen megnyilvánult. A zsidó üzletek kifosztása, berendezésük elpusztítása ehhez vezethető vissza. A görög kereskedők, akik a zsidó kalmárokon kívül még szívesen nyújtottak kölcsönt vagy adtak hitelbe árut, ekkor már visszatértek Görögországba. Valószínű, az ő boltjaikat sem kímélte volna az a tömeg, amely a zsidó kereskedők üzleteit tönkretette, őrájuk éppen úgy haragudtak a kersekedők és a céhes mesterek, mint a zsidókra, ellenük ugyanúgy próbáltak harcolni. A bomlófélben levő céhek mestereinek elszegényedése nem erre vezethető vissza, annak számos összetevője a kor politikai, gazdasági életének gyökerében rejlett. A 18. század folyamán csak lassan emelkedett a kereskedéssel foglalkozók száma, és ezzel párhuzamosan a boltok száma is. A 19. század első felében sem találunk forrásainkban olyan adatokat, amelyek arra utalnának, hogy a kereskedők létszámában jelentős változás történt volna. Igaz, hogy a város lakosságának száma is csak lassú emelkedést mutat. 1720-ban 2430-ra tehető a lélekszáma a később hozzácsatolt Szent Márton és Öperint községekkel együtt. 1777-ben körülbelül 3000 lehetett a város lakossága. A lassú emelkedésnek oka volt az 1710-ben pusztító pestis is, amikor alig kilenc hónap alatt több mint kétezer ember halt meg. Lucovicus Nagy 1828-ban közzétett munkája 1825-ben 3848 főt említ a város területén. Szent Mártonban 379, Óperintben 758 személyt, Szőllősben 239 lakost tüntet fel. 1830-ban 5337 lakosról tudnak - hozzászámítva az említett három helységet is.

66 Nem érdektelen, ha Szombathely kereskedelmének helyzetét összehasonlítjuk a közeli városokéval, elsősorban Kőszegével. A szabad királyi városban 1720-ban a lakosság száma 3164 fő volt. Iparral foglalkozott 182 személy, kereskedő volt 7. Az összeírás a városlakók főfoglalkozásának a mezőgazdaságot és a szőlőművelést tűntette fel.

07 Az 1777. évi összeírás szerint a 4158 főnyi lakosságból a kézművesek száma 185 mester, 209 legény, 59 tanonc, a kereskedőké 11 önálló, 2 legény és 1 inas.

68 Ha összevetjük a két összeírás adatait, kitűnik, hogy 55 év alatt a kereskedők száma 57%-al nőtt. Az árucsere lebonyolításában a döntő szerep továbbra is az iparosoké volt, akik közvetlen kapcsolatban álltak megrendelőikkel, vásárlóikkal. Sopron fekvése Kőszegnél is kedvezőbb volt, a Nyugat felé irányuló kereskedelem egyik állomása. A Keleti- és Földközi-tenger vidékét összekötő legrégibb és legrövidebb utak Sopronon keresztül vezettek. A 18. században keletkezett összeírásokat ha megvizsgáljuk, ugyanazt a képet nyerjük, mint Kőszegnél vagy Szombathelynél. 1720-ban 5486 főt számláltak össze Sopronban. Ebből iparral foglalkozott 70, kereskedelemmel x.

m A lakosság létszáma 1777-ben 11 318 fő volt. Ebből kereskedelemmel mindössze 116 foglalkozott. Önálló kereskedő 54, segéd 24, inas 20.

70 Győr helyzete eltért az előbbi városok helyzetétől. A 18. században nyerte el a szabad királyi városi rangot. Az 1737-ből származó adat a város összlakosságát 3 238 főben tünteti fel. Ebből kézműves volt 645. kereskedő és piaci árus 220.

71 Győr kereskedelmének fellendülését a 18. században elsősorban a Dunán lebonyolódó kereskedelem segítette elő. A század végére a felgyülemlett, elsősorban idegen eredetű tőke hatására a város gazdasági és politikai téren is jelentős tényezővé vált. Az 1830-asévben meginduló dunai gőzhajózás tovább növelte a kereskedelem jelentőségét.

72 Az összehasonlított városok kereskedelmének alakulása, valamint Szombathely kereskedelmének helyzete között lényeges eltérések adódnak. Mindhárom város szabad 131