Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Kiss Mária: Szombathely kereskedelme a 18-19. században

görög és zsidó kereskedők sok kárt okoznak nekik. A város ekkor megtiltotta, hogy zsidónak, görögnek senki se merészeljen szállást adni. Később beszivárogtak, ezért 1735-ben a kézművesek nyomására ismét kitiltották a városban lakó zsidókat.

60 Időnként a város megengedte a zsidók beköltözését a sűrű tiltakozások ellenére is. Nemcsak ahhoz járult hozzá, hogy a városban lakjanak, hanem bolt nyitását is engedélyezte számukra. A tanács szorult helyzetében - így a kuruc hadjárat alatt is zsidóktól vett fel kölcsönt. Mivel a kölcsönzött összeget visszafizetni nem tudta, adóba és árendába beszámította. így engedte meg a város 1713-ban Rohonci Jakab Sámuel nevű zsidó kereskedőnek, hogy a Rákóczi szabadságharc alatt kölcsönadott hetvenöt forint fejében három évig egy társával együtt boltban áruljon. Más zsidó ez idő alatt nem kapott engedélyt üzlet nyitására.

61 A céhek tagjai éber figyelemmel kísérték, hogy a zsidók milyen árukkal kereskednek. A varga céh feljelentésére tiltották el az 1720-as évek elején a zsidó kereskedőket a fehér bőr árusításától, mivel a céh szabályzata szerint fehér bőrt kereskedő nem hozhatott forgalomba. 1732-ben a bélésbőr árusításától tiltották el őket a vargamesterek. Ha a csizmadiákat a vargák nem tudták elegendő bőrrel ellátni, ilyen esetekben kivételesen megengedte a tanács, hogy a zsidó kereskedőktől is vehessenek bélésbőrt, sőt nemcsak vargák, hanem tímárok által készített bőröket is forgalomba hozhattak.

62 A bőrökkel házaló zsidó kereskedők ellen a tobakosok is panaszt emeltek. Előadták, hogy ők a csizmadiák kérésére jöttek a városba, mégis azt tapasztalták, hogy a mesterek elpártoltak tőlük és zsidóktól vásárolnak. Sérelmezték a zsidók árulását a fazekasok, kötelesek is. A iS. század elején szigorú megkötésekkel kaptak a zsidók árusításra, bolt nyitására engedélyt. Szerepelt a megkötések között, hogy feleséget, gyermeket nem hozhattak a városba, vasárnap és ünnepnapokon üzletüket zárva kellett tartaniuk, földesurakhoz segítségért sem fordulhattak. Az 1760-as évektől kezdve kevesebb megkötéssel, egyre több zsidó jutott boltnyitási engedélyhez. A versenyszellem erősödésével a céhes mesterek és helybeli kereskedők nyomására az 1800-as évektől ismét megszigorította a városi tanács a zsidó kereskedők tevékenységét. Megvonták tőlük az üzlettartást, csak kivételes esetben engedélyezték, hogy boltban áruljanak. A zsidók ekkor titokban raktárakat béreltek a város területén, ahonnét könnyen magukhoz vehették áruikat és házalhattak velük. 1824-ben tiltotta meg a magistrátus, hogy külső zsidónak bárki pincét, raktárát adjon bérbe. A rendelet ellen vétőket harminckét forintra büntették meg.

63 Házalási engedélyt is csak azzal a feltétellel adott ekkor a Szent Mártonban lakó két zsidónak, hogy saját maguk viszik áruikat a házakhoz és mással nem hordoztatják. Azokat a zsidókat, akik titokban kereskedtek házról házra járva, keményen megbüntették. Ha szekérrel jöttek a városba, két ezüst forint büntetést fizettek, ha ismételten belopakodtak, négy ezüstöt kellett adniok. A „hátas zsidók" ennek felét fizették büntetésképpen a város kasszájába.

6i Az iparcikkeken kívül gabonát, gyümölcsöt, főzelékféléket, bort is felvásároltak a zsidó kereskedők, és házaknál bérelt raktárakból árusították. Különösen a borral való kereskedést tiltotta a város. 1820-ban hozott szigorú határozatában rendelte el a tanács, hogy elkobzás terhe alatt minden zsidó kereskedő köteles tizennégy nap alatt a borát a városból elvinni.

65 A zsidó kereskedők, a görögökhöz hasonlóan, nemcsak készpénzért adtak árut vásárlóiknak, hanem hitelt is nyújtottak nekik, sőt pénzkölcsönzéssel is foglalkoztak. Szűcsök, szabók, csizmadiák voltak azok, akik a legtöbb áruhitelt vettek igénybe a zsidó kereskedőknél, így őket citáltatták leggyakrabban a tanács elé adósságuk miatt, és rendeltek el ellenük végrehajtást. A hiteleket akár áru, akár pénz formájában vették 130