Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tilcsik György: "(H)Arccal a vasút felé!" A szombathelyi személyszálllító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években
2. ) A két megyeszékhely közötti viteldíj személyenként 1 pengőforint 20 krajcárnál, ha az illető a kocsis mellett ül, 48 pengőkrajcárnál nem lehet több, még akkor sem, ha csupán egyeden személy kíván a kocsira felszállni. Abban az esetben pedig, ha valaki külön kocsival vagy a megadottól eltérő időpontban óhajt utazni, a viteldíj 7 pengőforint. 3. ) Amennyiben csőd vagy bármely más ok miatt a vállalat megszüntetése válna szükségessé, akkor erről a céh, működésének beszüntetése előtt 1 hónappal köteles a közönséget, valamint Sopron és Szombathely város tanácsait értesíteni. 4. ) A soproni fuvarozó céh köteles saját tagjai, illetőleg bizományosai révén a szándékos károkozásból, gondadanságból vagy mulasztásból eredő kárt egyenként és egyetemlegesen is magára vállalni.72 A soproni bérkocsis céh - amelynek képviselői minden bizonnyal jelen voltak Szombathely mezőváros tanácsa 1846. július 11 -ei ülésén — elfogadta a tanácsülés feltételeit, és az azokat rögzítő és még ugyanazon a napon kelt kötelezvényt Trogmayr János főcéhmester, Wagner Alajos alcéhmester és Posch Albert mester alá is írta, sőt az iratot Varga József, a kőszegi bérkocsis céh főmestere is ellátta kézjegyével.73 Nyilvánvalóan e döntés a szombathelyi bérkocsisoknak nem volt igazán ínyére, amit világosan jelez, hogy Szombathely város tanácsának alig egy héttel később, július 18-án megtartott ülésén ifj. Zanelli Ferenc (1810— 1855) külsőtanácsos azt jelentette, hogy Markovics Jakab - aki Strasser János bérkocsis legénye volt — Kirchmayer József helybeli polgár, a soproni bérkocsis céh helyi bizományosának boltjáról több ízben is letépte azt a hirdetményt, amely a soproni bérkocsisok Sopron és Szombathely közötti járatokat működtető vállalkozását propagálta. A tanács amellett, hogy Markovicsot megdorgálta és eloltotta a jövőbeli hasonló cselekedetektől, határozatban szögezte le, hogy az ilyesfajta cselekmény rendőrségi szabályokba ütközik, ráadásul „...a két városfuvarosa kö$ később komolyabb tövetkesyményű súrlódásokra adhatna obt ...”.74 Miután panaszuk és kérelmük benyújtása, valamint városuk tanácsa azzal kapcsolatosan megszületett legutóbbi állásfoglalása között akg telt el 2 hét, a szombathelyi bérkocsisok előtt nagyon gyorsan világossá vált, hogy a tanács egyáltalán nem hajlik a soproni személyszállító fuvarosok Szombathelyen történő működésének betiltására vagy korlátozására, ezért más eszközhöz folyamodtak. Brenner Boldizsár, Flaller János és Strasser János 1846. augusztus 8-án tartott városi tanácsüléshez beadvánnyal fordultak, amelyben egy hivatalos igazolás kiadását kérték arról, hogy a soproni bérkocsisok Sopron és Szombathely között naponta járatot működtetnek, az ezzel kapcsolatos hirdetményeiket Vas vármegye székhelyén kitehetik, ott bizományost tarthatnak, lovaik számára istállót bérelhetnek, és mindezekben a városi tanács őket nem akadályozza.75 A tanácsülés teljesítette Brennerék kérését, és elrendelte, hogy a kért bizonyítványt a mezőváros pecsétjével ellátva adják ki számukra.76 Brenner, Haller és Strasser azután Szombathely város igazolását a soproni tanács elé terjesztette, kérve működésük, valamint egy bizományos ottani alkalmazásának engedélyezését. “ MNL VaML Szvkt. Ktjkv. 353/1846-1847. ’ MNL VaML Szvkt. Ktir. fasc. 178. nr. 104. 74 MNL VaML Szvkt. Ktjkv. 374/1846-1847. 75 MNL VaML Szvkt. Ktir. fasc. 178. nr. 134 1 /2. 76 MNL VaML Szvkt. Ktjkv. 412/1846-1847.; MNL VaML Szvkt. Ktir. fasc. 178. nr. 134 1/2. 58
