Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tilcsik György: "(H)Arccal a vasút felé!" A szombathelyi személyszálllító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években
levélhordót — alkalmaztak Sopronban, akiknek elsődleges feladata a fuvarok szerzése, a Pozsonyból hozott csomagok és levelek kézbesítése, az utazók igényeinek kielégítése és a járatok pontos indításnak biztosítása volt. A soproni tanács a helyi bérkocsisok mellé állt, ám ezt a pozsonyiak nem hagyták annyiban, és az ügy végül a Magyar Királyi Helytartótanács elé kerül, amelynek 1845. áprihs 7-én megszületett határozata a pozsonyiaknak adott igazgat, így ők levélhordót tarthattak Sopronban.61 A soproni bérkocsisok egy jó esztendővel később immáron a szombathelyiekkel kerültek rátába, mégpedig azt követően, hogy napi járatokat kívántak indítani Sopron és Szombathely között, és ennek megvalósítása érdekében egyrészt egy levélhordót fogadtak fel, másrészt istállókat béreltek Vas vármegye székhelyén. Ezt a szombathelyi bérkocsisok nem hagyták szó nélkül, és Brenner Boldizsár, Haller János és Strasser János Szombathely mezőváros tanácsa 1846. július 4-én megtartott ülésére írásos kérvényt nyújtott be. Az ebben foglaltak szerint július 1-jén tudomásukra jutott, hogy a soproni bérkocsisok Sopron és Szombathely között napi járatokat akarnak létesíteni, és ezért istállót béreltek, illetőleg bizományost fogadtak fel, továbbá amellett, hogy már hat lovat és kocsikat tartanak Szombathelyen, a tevékenységüket propagáló nyomtatott hirdetményüket anélkül osztogatták városszerte, hogy arra engedélyt kértek és kaptak volna a mezőváros tanácsától. Brenner, Haller és Strasser arra hivatkozva, hogy a soproni bérkocsisok Szombathelyen való jelenléte és ténykedése számukra rendkívül káros, ráadásul az ő - mármint Brennerék - Kőszegen és Sopronon át Bécsbe indított járataik rendszeres, gyors és az igényeket kielégítő közlekedést biztosítanak a két megyeszékhely között, kérték, hogy a soproni bérkocsisokat tiltsák el a Szombathelyre, illetőleg onnan Sopronba történő személyfuvarozástól.62 Szombathely város tanácsa 1846. július 4-én megtartott ülésén - hivatkozva az 1840:20. tc-re, amely a fuvarozási jogot nem korlátozta,63 továbbá mivel a kérelemben megfogalmazott kifogások ügyében az érintett vállalkozók lakhelye szerinti hatóság volt illetékes — Brenner, Haller és Strasser kérvényét elutasította. E döntés azt is rögzítette, hogy miután a közlekedési vállalkozások közötti verseny az utasok érdekeit szolgálja, a fuvarozás szabadon űzhető tevékenység,64 egyúttal a mezőváros tanácsa kinyilvánította, hogy miután minden olyan vállalatról vagy eseményről, amely Szombathelyt közelebbről érinti, a tanácsnak tudnia kell, ezért „... e% okból a nevetett egylettől vállalatának, mennyire a hatóságunkat érdekli, ismertető bejelentés elváradk”^ Itt jegyezzük meg, hogy 61 Lovas Gyula: К soproni bérkocsis céh válsága (1845—1847). = SSZ, 1971. 3. sz. (továbbiakban: Lovas, 1971.) 252-254. p. 62 MNL VaML Szvkt. Ktjkv. 315/1846-1847.; MNL VaML Szvkt. Ktir. fasc. 178. nr. 97. 63 A törvénycikkely szövegét lásd: Magvar Törvénytár. 1836-1868 évi törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp, 1896. 156-157. p. 64 MNI. VaML Szvkt. Ktjkv. 315/1846-1847. 63 Uo. A magyarnyelvű forrásokból származó idézetek közlése során a szöveget a mai helyesírási gyakorlathoz közelítő formában adjuk közre. így a régies betűkapcsolatokat, valamint a nyilvánvaló tolihibákat kijavítottuk, a felesleges betűkettőzéseket elhagytuk. A központozásnál és a szavak egybe- vagy különírásánál, a hosszú vagy rövid ékezetek, valamint a szókezdő nagy- vagy kisbetűk írásánál a mai helyesírási szabályokat alkalmaztuk. Az egykorú beszédmódot megőrző, néhány, olykor kicsit régies, ám nem értelemzavaró kifejezést változatlanul hagytunk, a szükséges kiegészítéseket pedig szögletes zárójelbe tettük.
