Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Csepeli György: A bűnbakképzés szociálpszichológiai gyökerei és működési mechanizmusa
Hankiss Elemér (1928—2015) írta utolsó, kéziratban maradt művében, hogy a „kvantumuniverzum” kibontakozásával a dolgok még rosszabbra fordultak, és a^ emberiséget már nem védi a csillagos ég boltozata. ősrobbanás sodrában, az elektronok, neutronok, kvarkok, bosonok, leptonok, húrok és szuperhúrok káoszában mibe kapaszkodhat? Hol s hogyan keresheti élete célját, értelmét? Hogyan találhatja meg a helyét, azonosságát, szerepét, céljait, élete értelmét az univerzum jeges magányában, egy univerzumban, amely ugyanúgy süket az ő zenéjére és reményeire, mint a szenvedéseire és bűneire?'* A kultúra feladata a rend láttatása az egyén számára, amelynek kulcsmozzanata az okság elhitetése az adott kultúra hiteiben felnőtt emberekkel. A nyugati kultúra specialitása az egyszeri és megismételhetetlen egyén középpontba állítása, akinek magának kell megtalálnia léte értelmét, hacsak nem akar vakon és süketen bolyongani a világban. Az okok rendet visznek az események végtelen láncolatába, kitöltik az űrt, amelynek látása a mindennapi életben élő egyéneket elrettenti, fenyegeti, dezorientálja. A mindennapokban élő ember zárójelbe teszi Hume problémáját, és a kultúra tudás protéziseit felhasználva az események és jelenségek közötti együtt járásokat megtapasztalva egyes jelenségeket és eseményeket „ok”-nak, másokat „okozat”-nak lát és láttat. Ezt a tudati konstrukciót nevezi a szociálpszichológia „fenomenológiai okság”-nak, amelynek alkalmazása a természetre eredendően antropomorf, a társadalomban élve elkerülhetetlen. A társadalmi jelenséges esetében a fenomenológiai okság az élet által teremtett drámai tér alkotó eleme, amely az ok és a szerep egységén alapuló A szerep a személy meghatározottsága, aki azonban, látszólag, ki is léphet a szerepéből. Ha nem lép ki szerepéből, akkor nem 6, hanem a helyzet tűnik oknak, szemben azzal, ha lázad, kikacsint vagy cinikusan tagadja, amit egyébként megtesz. Minél nagyobb a távolság a szerep és a személy között, annál inkább a személy kerül előtérbe, mint aki cselekvő, és ilyen minőségben ok. Egy ember sok szerepet is betölthet egy időben, amelyek ráadásul ellentétes elvárásokat támasztanak a személlyel szemben. Csak azt a személyt láthatják mások oknak, aki dacolni tud az egymással ellentétes elvárásokkal, és hű marad önmagához. Végül akkor is oknak tűnik a személy, ha ugyan szerepe kötelmein belül marad, de láthatóan választja, amit tesz, mellőzve az egyéb alternatív választási lehetőségeket. A nyugati kultúra lényegi elemét képező fenomenológiai okság akkor láttatja az egyes embert oknak, ha ő egyéni módon, minden külső és belső kényszer nélkül, szabadon cselekszik, akár szerepét felborítva, akár szerepén belül maradva. A szándék, az akarat, a vágy a fenomenológiai okság anyaga, amennyiben a személy tűnik oknak. Az autonóm, szabad, akarat által hajtott személy alternatívája a belső vagy a külső kényszer által mozgatott férfi és nő, aki ebben az esetben már nem cselekvő, hanem szenvedő részese a helyzetnek, amelybe sorsa vetette. Mindkét kényszernek van belső 4 * 4 Hankiss Elemér: Kvantummechanika és az élet értelme. = Magyar Tudomány, 2018. 10. sz. 1583. p. 3 Heiáer; Fritz A személyközi viszonyok pszichológiája. Szerk., a bev. tanulmányt írta Hunyady György, ford. Bujdosó Bori. Bp., 2003. 444 p. (Osiris könyvtár. A szociálpszichológia klasszikusai) 81