Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1 - 20. században - Tilcsik György: "(H)Arccal a vasút felé!" A szombathelyi személyszálllító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években
szállíthat utasokat és árut Pestre, Győrbe, Pozsonyba, vagy éppen Bécsbe, Prágába, Lipcsébe és Párizsba anélkül, hogy arról a helyi bérkocsisokat tájékoztatnia kellene. A kőszegi bérkocsisok azon vélekedését, miszerint a fuvardíjat az időjárás és a takarmány árának figyelembevételével lenne célszerű megállapítani, Brenner azzal utasította vissza, hogy nem érti, miért foglalkoznak velük a kőszegi bérkocsisok, mivel ők — mármint a szombathelyiek — nem bérkocsisok, hanem polgári társaskocsi-vezetők („bürgerliche Stellwägenführer”), és így mindig azonos szállítási díjat kérnek, függetlenül az időjárástól, a takarmány árától, az út minőségétől vagy a befogott lovak számától.85 86 Brenner ugyancsak pellengérre állította a konkurenciát, mikor a következőket írta: ,yA világ csodáját lehetett látni, amikor a soproni és a kőszegi bérkocsisok csapatban Szombathelyre érkeztek. \tíiwáe.t.o\cédulájukon az állt, hogy az indulás nyáron pontosan hajnali 4 órakor történik, de az sajnos csak hajnali 5 után vagy 1/2 6-kor volt, és miért? Mert a bérkocsis úr éjszaka a vendéglőben feledkezett, mivelhogy előbb 12 órakor, majd 2 órakor ment aludni, és ha a levélhordó nem keltette volna fel, még 9 órakor is az ágyban lett volna.,m Brenner Boldizsár is szóba hozta a lovakra erősített csengőkkel kapcsolatos kőszegi kifogást, és némi gúnnyal vetette fel, hogy ha hegedűt vagy trombitát akasztanának lovakra, az bizonyára nem zavarná a kőszegi céhtagokat, majd magyarázatképpen közölte, hogy az apró harangok hangja egyrészt serkenti a lovakat, másrészt pedig megakadályozza, hogy a kocsis útközben elaludjon. Ezután ismét ironikus hangra váltva jegezte meg, hogy a szombathelyi személyszállítók nem foglalkoznak azzal, hogy a kőszegi bérkocsisok cimbalmot vagy nagybőgőt aggatnak lovaikra, bár lehet, hogy erre szükség lenne annak érdekében, hogy azok ne olyan lassan haladjanak. Brenner Boldizsár okfejtése lezárásaként kitalált hazugságnak minősítette a kőszegi bérkocsisok azon megjegyzését, miszerint a szombathelyi személyszállítóknak tilos lenne a soproni vasútállomásig fuvarozniuk utasaikat. Haller János csupán egy rövid, néhány soros megjegyzést fűzött a kőszegi céhtagok megnyilatkozásához. Ezt annak deklarálásával kezdte, hogy ő volt az, aki elsőként, még a vasútvonal megnyitása előtt engedély kapott a Sopron—Bécsújhelyi Vasúttársaságtól, hogy utasokat szállítson a soproni pályaudvarra, később pedig a társaság kérésre és felszólítására mindezt úgy tette, hogy igazodott a vonatok indulásai idejéhez.87 Haller ezután leszögezte, hogy mindig betartotta a megbeszélt időpontokat és soha panasz nem merült fel ellene, amikor pedig a soproni bérkocsisok az ő egyik kocsisát a soproni pályaudvaron kérdőre vonták és inzultálták, ő utasította a kocsist, hogy a jövőben Sopronba érkezvén ne a pályaudvarra, hanem a „Magyar Király” fogadóhoz menjen, és onnan a pályaudvarra, valamint a pályaudvarról vissza a soproni omnibusz — amelynek tulajdonosa egyben a fogadó tulajdonosa is volt — szállítja majd az utasokat. Később azután helyreállt a rend, és Haller kocsijai is a soproni pályaudvarig közlekedhettek. 85 Uo. 86 Uo. 87 Itt jegyezzük meg, hogy a Bécsújhely és Sopron között kezdetben két vonatpár közlekedett: egy délelőtt és egy délután. Sopronból 6.30 órakor, illetőleg 15.00 órakor indult a vonat Bécsújhelyre, majd onnan tovább Bécsbe. Lovas, 1997. 214. p. 66
