Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Forradalmak és háborúk kora. 1948 - 1849 és 1914 - 1918 eseményei Vas vármegyében - Pál Ferenc: Az 1. világháború hatása a vasi falvak hétköznapjaira
PÁL FERENC AZ 1. VILÁGHÁBORÚ HATÁSA A VASI FALVAK HÉTKÖZNAPJAIRA Az 1 .világháborúval foglalkozó szakirodalom egész sora tárgyalja a harci események és cselekmények Magyarország hátországára gyakorolt gazdasági és társadalmi hatását. E művekben általában kiemelt szerepet kapnak az élelmiszerellátás gondjai, valamint a városi társadalom megpróbáltatásai, de éppen csak érintik a hátországnak azon részét — a vidéket, a falut, a paraszti társadalmat — amely, hasonlóan a polgársághoz és munkásokhoz, ugyancsak meghozta a maga áldozatát a háború „oltárán”, ami az előbb említett társadalmi rétegekhez képest is jelentősnek mondható. Az átfogó munkák nagyobbik része meglehetős ellenszenvvel viseltetik a vidékkel szemben, átvéve a korabeli sajtó retorikáját, amely érthető dühvei írt az élelmiszerek árának emelkedéséről, a terméshozamok csökkenéséről, valamint a feketézésről és a csempészésről. Ez a zsurnaliszták által rajzolt kép azonban egyértelműen túlzó, és jelentéktelennek látszik benne a falun élő ember háborús megpróbáltatásai és létfenntartásáért folytatott küzdelme. Mindemellett csak következtemi lehet belőle azokra a társadalmi és szemléletbek átalakulásokra, amelyek az 1. világháború hatására végbementek a falvakban. Vas vármegyében némileg különleges helyzetet teremtett a határ közelsége, és az itt élő, viszonylag nagyszámú német- és horvátajkú népesség. E két tényező egymást segítő hatására ugyanis egyre nagyobb szerepet kapott a csempészet, amely sok település esetében a túlélés lehetősége és biztosítéka lett. A MUNKAERŐ A FRONTON A paraszti társadalom tagjai a bevonuláshoz, ahhoz, hogy fiaik, testvéreik a fronton folyamatos életveszélynek tették, tehették ki magukat, kettős módon viszonyult: nyilvánvalóan a szülők rettegve bocsátották útra gyermekeiket, de a testvérek már ambivalensen fogadták és értékelték az eseményeket. Egy bevonuló katonától nővérei könnyes szemmel így búcsúztak: „Sándor; Sándor jóljárnánk, ha ottmaradnál abban a háborúban Őszinte, nyers és lényegre tapintó mondatok ezek, miközben teljes mértékben érthetőek. A háború előtti folyamatos népességnövekedés komoly földéhséget eredményezett, és sajnos a népességfelesleg csökkentésnek egyik módját a háború hozta magával. A zanati (ma: Szombathely) templom üvegablakán a Lőrincz család két tagjának neve is olvasható, akik unokatestvérek voltak. Szüleiknek némi vigaszt nyújthatott, hogy haláluk után Lajosnak három, Jánosnak kilenc testvére maradt otthon. 1 1 Pál László szíves szóbeli közlése, 2017. március 5. 421
