Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz
1740) —, aki fiú utód nélkül halt meg, a megmaradt területeket megmentendő elérte, hogy a Habsburg-ház trónöröklési rendjét szabályozó pragmatica sanctiot 1713-ban a család nőágára is kiterjesszék, és ezt 10 évvel később a magyar országgyűléssel is elfogadtatta, sőt ennek érvényességét több európai ország is elismerte. E szerződések ellenére, III. Károly halálát követően több ország is Ausztria ellen fordult, és elutasítva a Habsburgok nőági örökösödési jogát, fel kívánták osztani birodalmukat. Ekkor Mária Terézia magyar királynő (1717—1780, ur. 1740—1780), III. Károly leánya a magyaroktól kért és kapott segítséget.39 Utóbbit illetően a felsőlövői lelkész, felidézve a Pozsonyban (ma: Bratislava, Szlovákia) 1741-ben lejátszódott, jólismert teátrális jelenetet, amikor is Mária Terézia, karján gyermekével, a későbbi II. József magyar királlyal (1741-1790, ur. 1780-1790) - ugyanezen a néven német-római császárral (ur. 1765-1790) -, a magyar országgyűléshez fordult segítségért, a követezőket jegyezte meg: „Eg ag ország, eg a mártír és hős nép, még véréivé a sebektől, a Habsburgoktól legyőgetve, még gyászolva atyáikat, akiket a Habsburgok uralomvágya és bigottsága megölt, hogyan fogadták II. Ferdinánd és I. Lipót leányát? Mindent elfelejtettek! Mindent! Moraimur pro rege nostro Maria Theresial59 60 És a Habsburghotaringiai[-ház] megmenekült. ”61 Wimmer ekkor utalva az aktuális politikai, katonai és diplomáciai helyzetre, azt vetette közbe, hogy a Habsburgok iránti hűségüket ily módon is egyértelműen bizonyító magyarok unokáit — értsd utódait — nevezik 1848/1849-ben lázadóknak, akikre a könyörtelen Julius Haynaut (1786—1853) és az őrült Alfred Windischgrätzet (1787—1862) küldik, és akikkel szemben a császárnő unokái az oroszokat hívják segítségül, hogy a magyarokat az európai népek családjából kiirtsák.62 A lelkész - Mária Teréziát is hitszegőnek titulálta, miután üldözte a hozzá hűséges magyar evangélikus alattvalóit — nyomban ezután nem kis dramaturgiai képességgel — a Habsburgok valódi természetének érzékeltetésre — egy, az 1750-es években lejátszódott történetet illesztett emlékiratába. Eszerint amikor az 1753-ban koholt vádak alapján börtönbe vetett Fábry Gergely (1718—1779) vadosfai evangélikus lelkész és szuperintendens felesége - aki a királynőnél térden állva könyörögött férje szabadon bocsájtásáért,63 — felé Mária Terézia „... csupán egy lépést tett agyai a durva kifejegéssel: Te lutheránus sgajhaP64 A memorandum a Mária Terézia örökébe lépett II. József uralkodását és tevékenységét még anyjáénál is rosszabbnak ítélte, amikor azt állította, hogy a kalapos király nyíltan lábbal taposta a magyar alkotmányt, és annak, hogy az 1848-ban Magyarország és Ausztria között megindult háború nem 1790-ben tört ki, csupán az az oka, hogy II. József valamennyi hitszegő intézkedését halálos ágyán visszavonta. Wimmer hasonlóképpen elítélően emk'tette meg II. Lipót magyar királyt (1747— 1792, ur. 1790—1792) — ugyanezen a néven német-római császárt (ur. 1790—1792) — és fiát, 1. Ferenc magyar királyt (1768—1835, ur. 1792—1835) — II. Ferenc néven német59 Wimmer, 1852. 250-251. p. 611 Haljunk meg királyunkért, Mária Teréziáért! 61 Wimmer, 1852. 251. p. 62 Wimmer, 1852. 251-252. p. 63 Wimmer, 1852. 252. p. 308
