Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz
római császárt (ur. 1792—1806), I. Ferenc néven osztrák császárt (ur. 1804—1835),63 és kiváltképpen utóbbiról volt nagyon rossz véleménye: „Magyarország leghalálosabb ellensége, áfát ag alkotmány megdöntésében csak a Franciaország elleni háború akadályozott meg. A sérelmek folyvást megmaradtak és mindinkább halmozódtak. Magyarország nagyon kellemetlenül éreyte magát a háborúba kényszerítve, amely érdekei ellen volt, sóhajtozott, de hűséges maradt. Akkor is hű maradt, amikor Napóleork6 1809-ben, az oktalanul szított háború következében az ország területét másodszor sértette meg, ésfelszólította Magyarországot, hogy nyilvánítsa magát függetlennek és válasszon királyt. A memorandum e pontján a lelkész felhívta IV. Frigyes Vilmos figyelmét, hogy egyrészt a felsorakoztatott események olyan egyszerű, tömör és cáfolhatatlan tények, amelyek önmagukért beszélnek, és alkalmasak annak eldöntésére, hogy valójában kik is a lázadók, másrészt pedig leszögezte, hogy az addig leírt szenvedések csupán bevezetésül szolgáltak azokhoz az eseményekhez, amelyek a Habsburg-ház trónfosztásához vezettek.65 66 67 68 Wimmer szerint a napóleoni háborúk idején a Flabsburgok azt ígérték, hogy a béke helyreállítása után orvosolják Magyarország sérelmeit és a protestánsok — akiknek véres üldözése 1812-ig nem fejeződött be - panaszait, ám mindez nem történt meg, sőt 1812 után egészen 1825-ig nem hívták össze az országgyűlést, és ez idő alatt királyi biztosok végezték az irányítást és a diéta nélkül, önkényesen emelték a hadiadókat. Az emlékirat megemlítette, hogy Ausztria az 1809. október 14-én megkötött schönbrunni békével Franciaországnak átengedett, majd pedig az 1814. május 30-án aláírt párizsi béke alapján visszakapott, a magyar koronához tartozó területeket - ez az ún. magyar tengermellék volt - sokáig vonakodott visszaadni Magyarországnak, és ezt csak az 1820-ban Spanyolországban és Nápolyban kitört forradalmi események hatására tette meg. Az bécsi udvar engedni kényszerült, és 1825-ben ismét összehívták a magyar országgyűlést, amellyel kapcsolatosan Wimmer legfontosabb ügynek azt tartotta, hogy — bár e tekintetben nem voltak teljesen helytállóak az információi, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia felállításának kezdeményezése nem pontosan ezt célozta — ekkor indult meg a magyar nyelv hivatalos elismertetésének folyamata.69 A memorandum következő része az 1832/1836. évi országgyűlés legfontosabb tanulságait és eredményeit vonta meg. Ezek sorából a lelkész röviden utalt a megszületett úrbéri tárgyú törvénycikkelyekre és arra, hogy ekkor mutatta meg magát először a diétán a kberális nemesi ellenzék.70 Wimmer az emlékirat céljának és saját habitusának megfelelően, részletesebben érintette a protestánsok sérelmeinek tárgyalását: „A római katolikus képviselők révén vegye ugyancsak valóban terítékre kerültek a protestánsok végtelen számú panaszai. A protestánsok kevéssé vettek részt a vitában, amelyet az országgyűlés római katolikus tagjai a legnemesebb állhatatossággal folytattak a klérussal és a kormánnyal. Az ország kijelentette, belefáradt, hogy a nemzet erejét vallási ellentétek miatt megtörni lássa, és követelte, hogy e sérelmet valamennyi 65 Uo. 66 Bonaparte Napóleon (1796—1821, ur. 1804—1814, 1815—1815) francia császár. 67 Wimmer, 1852. 252. p. 68 Wimmer, 1852. 252-253. p. 69 Wimmcr, 1852. 253. p. 70 Wimmcr, 1852. 254. p. 309
