Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Reformáció Vas vármegyében a 17- 20. században - Tilcsik György: "Az evangéliummal szembeni hadüzenettel a Habsburgok hatalma megtört, Isten levette róluk a kezét." Wimmer Ágoston, felsőlövői evangélikus lelkész Berlinben, 1849. augusztus 8-án kelt emlékirata IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz
1648, ur. 1630-1648) egy rendkívül sok áldozattal járó háborút lezáró, 1645-ben Linzben megkötött békével tudta az ország alkotmányának betartására úgy-ahogy rászorítani.’11 Időközben azonban hitszegő módon a legvéresebb üldözéseket követték el az evangélikusokkal'rgemben.”^ Ebben pedig kiemelkedő szerepet vitt Pázmány Péter (1570—1637), esztergomi érsek, akinek ravaszsággal, illetőleg jelentős adományokkal sikerült elérnie, hogy a protestáns hitre áttért magyar főnemesi családok — néhány erdélyi arisztokrata família kivételével - rekatolizáljanak.’2 Ugyanakkor - folytatta gondolatmenetét a lelkész - ha lehet, még szörnyűbb volt azután a néppel és a kisnemességgel szembeni tombolás, és a fanatikus klérus és a jezsuiták rémtetteivel szembeni minden ellenállást lázadásnak tekintettek és szívesen látott ürügynek használtak az ország szabadságai elleni katonai erőszak kiteljesítéséhez’ъз Wimmer elítélően nyilatkozott III. Ferdinánd és I. Lipót uralkodásának időszakáról is,34 és egyre több indulattal így jellemezte sommásan a Habsburgokat: Amióta létezik a világ, árulást és hitszegést sohasem gyakoroltak a trónról olyan következetesen, mint a Habsburg-ház Minden koronáért és minden koronácskáért, és azok tucatszámra hullottak az ölükbe, mindig készek voltak a legünnepélyesebb esküt letenni, hogy azután agt a következőpercben megszegjék és elfelejtsékA” Állítása igazolásául az 1674-ben hamis vádakkal perbefogott, megkínzott, majd gályarabságra ítélt és 1676-ban holland hittestvéreik segítésével kiszabadult magyar protestáns prédikátorokat, valamint Antonio Caraffa (1642-1693), itáliai zsoldosvezér 1687-ben Eperjesen (ma: Prešov, Szlovákia) felállított vésztörvényszékét említette,50 51 52 * 54 55 56 majd ismét elragadta a hév, amikor nem kis túlzással így fogalmazott: ,MagyarorsZfigon níncs egyetlen olyan fólddarab, amelyet evangélikus mártírok vére ne öntözött volna, nincs egyetlen olyan hely, ahol Isten hűséges gyermekei és a haza fiai nem a hitért és ajogért hullatták volna vérüket, és e vért az esküt és lelkiismeretet, hűséget és hitet kicsúfoló Habsburg-nemzetség ontotta ki. E nemzetség keze bűzlik a szentek vérétől, kifoghatja meg apt?”7' E meglehetősen súlyos állításokat tetézve ezt követően a lelkész kijelentette, hogy a „... Habsburg-ház vezérgondolata Magyarország örökös tartományokba való bekebelezése, ag ország alkotmányával összenőtt protestantizmus megsemmisítése volt, de az Úr az égben másként döntött, ...”,58 és a Rákóczi szabadságharcot — amelyet Wimmer amúgy polgárháborúnak nevezett — lezáró szatmári béke arra kényszerítette a Habsburgokat, hogy hosszabb időre feladják azon tervüket, hogy Magyarországot nyűt erőszakkal semmisítsék meg. Wimmer írása következő részében nem kis kárörömmel említette meg, hogy a Habsburgok több európai, és valamennyi Ázsiában, Afrikában és Amerikában lévő birtokukat elveszítették. Ezért — folytatódott Wimmer okfejtése — III. Károly magyar király (1685—1740, ur. 1711-1740) — VI. Károly néven német-római császár (ur. 1711— 50 Wimmer, 1852. 248. p. 51 Uo. 52 Uo. 53Uo. 54 Wimmer, 1852. 249. p. 55 Uo. 56 Uo. 57 Uo. ’s Wimmer, 1852. 250. p. 307
