Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Nyomdák és kiadványok, könyvtárak és olvasók Vas vármegyében a 16 - 20. században - Feiszt György: Könyvtár az Őrségben. Az Őriszentpéteri Iparos Olvasókör könyvállománya és olvasói, 1906 - 1944
reskedő leánya — az „Ida szerelme” és a „Tisztítótűz” című könyveket; 1920-ban Batta Irén „A porban született”, és a „Szeretve a sírig”; 1927-ben Marton Ilonka „A szép Liliás” öt kötetét; Maschanczker Bözsike - Maschanczker Salamon mészáros és marhakereskedő leánya - pedig „A portiéi néma” és a Nőgyűlölők című lektűröket kölcsönözte. Sajnos, közel fél évszázados viszonylag jól dokumentált működés ellenére sem lehet megtudni, a könyvek milyen módon kerültek a kör birtokába és ahogy már említettük a könyvtáros feladatkörével nem foglalkozott a közgyűlés. A kölcsönzési naplót végiglapozva különösebb grafológiai szakismeret nélkül is látszik, hogy 1906-tól 1 évtizeden át ugyanaz a kéz írta a kölcsönzési bejegyzéseket. Feltételezzük, hogy ez az olvasókör első könyvtárnokának Zsoldos Pálnak a kézírása, ha ez igaz, a kölcsönzéseket a könyv tár nők bonyolította. Ez esetben, mivel 1916. márciustól a tisztséget Bucsolics András viselte változásnak kellene következnie, de a kölcsönzéseket még 1917 áprilisáig ugyanaz a kéz írta. Tehát nem az új könyvtárnok vezette a naplót! Új íráskép, mivel 1918-ban egyetlen kölcsönzési bejegyzés sem volt, csak 1919. februárban jelenik meg. Valószínű ez lehet Bucsolics kézírása, de 1919 novemberétől 1920 végéig a naplóban újra Zsoldos Pál jól ismert betűit láthatjuk. 1921-ben a közgyűlés Herczeg Kálmánt cipészmestert választotta könyvtárosnak. Az ő első kölcsönzési bejegyzése július 18-án kelt. Az olvasási kedv eshetett-e vissza, vagy a székházépítés akadályozta az olvasást, nem tudjuk, az viszont tény, hogy ezt követően 3 és fél esztendőn át, egészen 1924 végéig a tagok mindösszesen 49 kötetet kölcsönöztek. Herczeg Kálmán nevéhez jelentős újítás fűződik. A kölcsönzési napló első lapjának verzóján a neki tulajdonított kézírással az „55 (öt) darab könyv van elő’ az asztalon” ceruzás bejegyzés olvasható. Ennek jelentése nem igazán világos, de 1921. szeptembertől a naplóban szembetűnően változik a bejegyzések szisztémája. Ettől kezdve minden bejegyzésben a kölcsönzés napja után egy szám szerepel, csak ezt követi a könyv címe és a kölcsönző neve. Nem nehéz kitalálni, hogy Herczeg Kálmán nyilvántartást készített és vélhetőleg leltári számot adott a könyveknek. A számfeltüntetés módszerét 1924 végéig alkalmazta. 1925-től a kézírás alapján egy másik személy már vegyes módszert alkalmazott. Volt, hogy a leltári szám és a könyv címe is szerepelt, de olyan is, amikor a kölcsönző neve mellett csak a számok lettek feltüntetve. 1926. március és május között viszont már csak a kölcsönző neve és a kiadott könyv sorszáma szerepelt a naplóban. A metódus valószínűleg nem vált be, mert egy féléves könyvkölcsönzési szünet után, 1926 decemberétől ismét a hagyományos módszert látjuk, a kölcsönző neve és a könyveim került a naplóba a leltári számok elmaradtak, hogy az 1930-as évek bejegyzéseinél néha ismét megjelenjenek. A „számjelzéses” hónapokban 182 kötetet kölcsönöztek, 14-et ketten, kettőt három-három olvasó vitt haza. Az 1-es számot a „Magyar szabadságharc története” c. kötet viselte, a legmagasabb az 1926 márciusában kiadott 224-es számú könyv volt. Ennek a címe sajnos beazonosíthatatlan, de a ez utalhat az olvasókör kölcsönözhető könyveinek számára, amely nagyságrendileg azonos a könyvcímek alapján meghatározható könyvek mennyiségével. Amikor végigolvassuk a közel fél évszázados működés során keletkezett több mint 100 fennmaradt jegyzőkönyvet elgondolkoztató tapasztalatra tehetünk szert. 263
