Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Nyomdák és kiadványok, könyvtárak és olvasók Vas vármegyében a 16 - 20. században - Baráthné Molnár Mónika: 16 - 18. századi kincsek a Berzsenyi Dániel Könyvtár gyűjteményében
Ezt az énekeskönyvet minden bizonnyal az Őrségben használták a 18. században. A protestáns vallásgyakorláshoz szükséges könyvek egy része akkoriban eleve titokban készült. Nyomtatásukat ugyan általánosságban nem tiltották a hatóságok, de akadtak túlbuzgó cenzorok, revizorok, akik saját területükön nem tűrték őket, és a nyomdászok nyilván nem akarták magukra haragítani és elveszíteni fő megbízójukat, a katolikus egyházat. Talán ezzel magyarázható, hogy valamely protestáns egyházi könyv egyik kiadásán a nyomdász megnevezte magát, míg egy másik hamis impresszumot használt. A közönséges isteni tiszteletre rendeltetett énekes könyv a 18-19. században számtalan kiadásban és helyen jelent meg (csak az Országos Széchényi Könyvtár katalógusa a keresésre több mint 70 találatot ad ki). Kötetünkből mind az énekes, mind a zsoltáros rész címoldala és több más lap is hiányzik, de V Ecsedy Judit kutatásaiból tudjuk, hogy mind az énekeskönyvet, mind a zsoltárokat koholt frankfurti illetve hamis debreceni nyomdahellyel az 1749-ben alapított soproni Siess nyomda is megjelentette. (Ennek oka az volt, hogy nem érte meg az ország egyik végéből a másikba szállítani e könyveket, és ráadásul meglehetősen nagy példányszámban készülhettek, kiadásuk jövedelmező volt. A debreceni nyomda fennmaradt számadáskönyvei a hamis impresszumú könyveket nem tartalmazzák, mivel nem ott készültek. 1734 és 1784 között mintegy 50 hamis kiadási hellyel megjelent művet valójában Sopronban készítettek. Továbbá közrejátszhatott a hamis kiadási helyű kiadványok megjelentetésében, hogy bizonyára buzgó protestáns polgárok anyagi segítsége is elősegítette a nyugat-dunántűli titkos kiadásokat.29) Ha kötetünk is hamis nyomdahellyel jelent meg, akitor a lapok ki tépése talán nem tekinthető pusztán rongálásnak, célja a protestáns tartalomról árulkodó cím és nyomdahely eltüntetése is lehetett. Az Őrségben ugyanis 1781-ig, a türelmi rendelet kibocsátásáig üldöztetés, szenvedések és megpróbáltatások kísérték a protestánsok vallásgyakorlását. Az 1730- as évekre Kustánszeg és Felsőőr (ma: Oberwart, Ausztria) kivételével összes templomukat elvették vagy lerombolták, iskoláikat bezárták. Szükséges lehetett hát a megtévesztés, amely olyan jól sikerült, hogy mi is csak a debreceni énekeskönyv történetére vonatkozó szakirodalom alapján próbálhatjuk kötetünk megjelenési adatait némileg behatárolni.30 Kormeghatározás: Az „öreg debreceni énekeskönyv” tartalma az 1730-as években vált véglegessé és több mint 70 évig változatlan maradt. 1806-tól a ¥ditömbküli)mbféle Ditséretek kezdő énekének, az „El-bémegyünk nagy örömmel' kezdetű Introitusnak első három strófáját már nem vonulás közben, a templom előtt, hanem odabenn énekelték, a kezdősor így logikusan „lm bejöttünk'-tz, a második versben pedig „Ott megállunk” helyett „Ittmegállunk'-ra változott.31 A mi énekeskönyvünkben még az eredeti szöveg szerepel, tehát 1806-nál korábbi. 24 Ecsedy Judit, Tő: Könyvkiadás a nyugat-dunántúli protestánsok számára. Hamis impresszummal kiadott protestáns könyvek. In: Uő: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában, 1473— 1800. Bp., 1999. (továbbiakban: Ecsedy, 1999.) 175. p. 30 Uő: Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek, 1539-1800. Bp., 1996. 246 p.; Sge/estei N. László: Hamis impresszumú könyvek a 18. századi Magyarországon. = Magyar Könyvszemle, 1983. 3. sz. (továbbiakban: Szelestei, 1983.) 292-304. p. 31 Bódiss Tamás: El-bémégyünk...: református múltunk egy kivételes dokumentuma. = Református Kántor, Magyar Egyházzene, 2012/2013. 4. sz. 441-446. p. Őrségi használat: 200
