Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Melega Miklós: "A proletárdiktatúrának vanna ellenségei" A Tanácsköztársaság szombathelyi túszai
letesebben — nem deklarálták. Következetesen alkalmazott kritériumrendszert már csak az idő rövidsége miatt sem dolgozhattak ki, ezért meglehetősen esedeges módon formálódhatott ki a jegyzék végleges változata, ennek ellenére a listán végigtekintve világosan kirajzolódott az összeállítók gondolatmenete. Láthatóan próbáltak minél szélesebben meríteni, hogy lehetőleg minden társadalmi réteg, csoport, sakkban tartható legyen. Besorolták a túszok közé a vármegye és a város egykori első embereit, az emblemarikus figurának számító Herbst Géza (1864—1938) alispánt, Szabó Ernő (1849—1929) és Éhen Gyula (1853—1932) korábbi polgármestereket, ugyanúgy, mint a közigazgatás más szintjein tevékenykedő főszolgabírót, főjegyzőt, jegyzőt is. Sorra kerültek a jogszolgáltatás szerveinél dolgozók is: a törvényszék egykori elnöke, két bíró, egy-egy főügyész-helyettes és járásbíró, valamint jellemző foglalkozási csoportként a lista nagy számban tartalmazott ügyvédeket is. Szerepelt a túszok között a két stratégiai jelentőségű közlekedési vállalat, a MÁV és a Déli vasút több vezetője. A gazdasági élet szereplői közül néhány nagyobb gyár illetve üzem tulajdonosa, több nagykereskedő, két szállodatulajdonos és három pénzintézeti igazgató, továbbá egy-két földbirtokos, valamint a helyi arisztokráciát képviselő családok sarjai - ha nem önszántukból, de — „emelték a társaság fényét”, és csadakozott hozzájuk néhány kisiparos is. Végezetül törpe kisebbségként egy-egy fővel megvalósult a földművesek és a munkások „képviselete” is, talán egyfajta egyensúlyozási szándéktól vezéreltetve, illetve azért, hogy ezeket a rétegeket is elérjék, és szükség esetén nyomást tudjanak gyakorolni a parasztságra és a munkásosztályra is. Egyházi személyként egyedül Húsz Mátyás esperes szerepelt az eredeti 52 fős listán, de az ő sorsa eltért a többi túszétól, mert már április elején a törvényszéki fogházba internálták.35 A felekezeti összetételt vizsgálva megemlítendő, hogy a túszok között jó néhány zsidó származású egyén is szerepelt, az országos trendeknek megfelelően. Annak ellenére történt ez így, hogy a Tanácsköztársaság vezérkarában — Korvin Ottó (1894— 1919), Lőwyjenő (1878—1919), Szamuely Tibor, Kun Béla (1886—1938) személyében - az izraeliták valóban felülreprezentáltak voltak.36 37 A túszok kiválasztásánál azonban a vallási, faji szempontokat nem vették figyelembe, hitsorsosaikkal sem tettek kivételt, sőt, állítólag Kun Béla a budapesti jegyzék összeállításakor a szóba került nevek hallatán mindig megkérdezte, hogy zsidó-e az illető, mondván, „... mert ha igen, akkor föltétlenül el kell fogni.”"'1 A szombathelyi listán is legalább nyolc olyan személy szerepelt, akikről tudjuk, hogy izraelita vallásúak voltak: if). Deutsch Samu, Grünwald Ödön, Kardos Jakab, Schönfeld Nándor, Ungár Zsigmond, Weiner Samu, Weisz Vilmos és Geiszt Jenő.38 Mi lehetett az egyes túszok konkrét bűne, amivel „kiérdemelték” a listára vételt? A szűkös forrásadottságok miatt nehéz kielégítő választ adni e kérdésre, de annyi bizonyos, hogy a magyarázat nem feltétlenül az érintettek személyes életútjában vagy cselekedeteiben gyökerezett. Többségüket a társadalmi rang, a közéleti ismertség, a vezető beosztás, a vagyonos burzsoáziához való tartozás predesztinálta a túsz szerepre, illetve az, hogy a korábbi rendszerben politikailag exponálták magukat. Az a kérdés azonban, hogy ebből 35 MNL VaML Vvm. Dir. Ált. ir. 4349/1919. 36 Hány Zsidó volt a túszok között? = Egy., 1921. okt. 15. 12. p. 37 Bödők, 2014. 160. p. 38 Hány Zsidó volt a túszok között? = Egy., 1921. okt. 15. 12. p. 137
