Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)
Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Melega Miklós: "A proletárdiktatúrának vanna ellenségei" A Tanácsköztársaság szombathelyi túszai
a viszonylag széles csoportból miért éppen az említett személyek kerültek a listára, és mások milyen indokkal menekültek meg ettől, kielégítően aligha válaszolható meg. Túlzás lenne ugyan azt állítani, hogy a kommunista funkcionáriusok véledenszerűen fogdosták volna össze az embereket, de a merítés a meghatározott körből mégis meglehetősen hektikus módon történhetett. Ez a kiszámíthatatlanság ugyanakkor a hatalomgyakorlók oldaláról lélektani szempontból jó stratégiának bizonyult, mert elérték vele azt a célt, hogy senki se érezhesse magát biztonságban. Az előbbiekből következik, hogy néhány személyt látszólag indokoladanul listáztak, amint a felmentési kérelmek egy része is azt igazolja, hogy több esetben maguk a túszok is értedenkedve fogadták, miért őket szemelték ki. Többen közülük ezért szubjektív okokat, rosszakaróik bosszúálló szándékát feltételezték a döntés hátterében. A valóság kiderítéséhez, hogy ez utóbbi vád megállhatja-e a helyét, ismerni kellene a névsor összeállítóinak személyiségét, motivációit és a kiválasztottakkal szembeni esedeges személyes sérelmeit, amelyekért - hatalomhoz jutva - revánsot akarhattak venni. Mindezek feltérképezésére ma már nincs lehetőség, de az elgondolkodtató tény, hogy a listagyártó Udvaros István és Papp József egyaránt MÁV vasúti munkásként kereste kenyerét, és egykori főnökeik szép számmal kerültek be a túszok közé. A kstán szereplő öt vezető beosztású MAV-tisztviselő közül Egán Alfréd, az úzletvezetőség nyugalmazott főnöke — felmentést kérő beadványában — hangot is adott abbeli vélekedésének, hogy az ő kijelölése szubjektív okokkal, személyével szembeni ellenérzésekkel magyarázható: „... úgy magam, mint mások véleménye szerint, kik egyéniségemet és eddigi működésemet ismerik, tusinak való kijelölésem csak hamis információból eredő tévedésnek, vagy bosszantó zaklatást célzó, csupán egyéni boss^uállást kielégítő zaklatásnak tulajdoníthatók39 Egán elismerte, hogy vezetőként annak idején a rend és fegyelem fenntartását a vasúti üzem biztonsága érdekében keményen megkövetelte, de önmagát demokratikus beállítottságúként meghatározva - saját állítása szerint — minden ügyben korrektül járt el a munkásokkal szemben. Politikával soha sem foglalkozott, társadalmi életet nem nagyon élt sok elfoglaltsága miatt, ezért személyes kapcsolatrendszere sem számított kiterjedtnek. Anyagi helyzete sem indokolta kiszemelését, mert csupán fizetéséből, szerényen élt. Megjegyezte még, hogy fél évvel korábban az úzletvezetőség tisztviselői közül egyesek a vasúti munkások körében agitációt folytattak vele szemben, hogy a dolgozókat ellene hangolják, és leváltását elérjék. Emiatt ügy döntött, hogy visszavonul a személyzeti ügyek intézésétől, 1919 májusától pedig nyugdíjazását kérte. Források hiányában nem bizonyítható ugyan, hogy ez a személyes szál valóban szerepet játszott-e Egán Alfréd tússzá válásában, de az előbbiek tükrében nagyon is elképzelhető, hogy a jelentéktelen munkásból lett teljhatalmú direktóriumi vezetők pozíciójukat ilyen célra is felhasználhatták, vagy — lélektani szempontból közelítve a kérdést — legalábbis jóleső kárörömmel vették tudomásul, hogy korábbi főnökeiket megleckéztethették, kellemeden helyzetbe hozhatták. ÖSSZEGZÉS A proletárdiktatúra kiszolgálói ugyan egy jól körülhatárolható társadalmi közegből szedték túszaikat, de az előbbi csoporton belül az egyes személyek esetében már nehezebb egyértelmű magyarázatot találni arra, miért éppen az adott illetőkre esett a listát 39 MNL VaML Vvm. Dir. Ált. ir. 4349/1919. 138
