Mayer László (szerk.): Előadások Vas megye történetéről VII. - Archivum Comitatus Castrriferrei 9. (Szombathely, 2020)

Bűnbakok Vas vármegye 17 - 20. századi történetében - Tilcsik György: Bűnös vagy áldozat? Stepanek József ács Szombathely Város Büntetőtörvényszéke előtt 1817-ben

sé és bíróé volt, aki — mint emlékezhetünk — azt vallotta, hogy azt 1817. április 27-én este követően, hogy az ács felállt és az asztaltól és eltávozott az óperinti kocsmából, alig hangzott el hat szó, és az ivóban máris megkezdődött a tűz kitörése miatti kiabálás. A védelem emellett Hammin Franciska, a Szarvas vendéglő pincérnője - eredetileg cáfolni igyekezett - vallomását is végül a maga javára tudta fordítani, mely vallomás szerint Stapanek április 27-én este 1/4 órával a tűz kitörése előtt a Szarvasban sörözött, és onnan fizetés nélkül távozott. E vallomás ugyanis — miután több tanú állítása szerint 1/4 9-kor Stepanek még Operintben volt — amellett, hogy több tanúvallomással, így többek között Kunstman Mártonéval is szöges ellentétben állt, egyszersmind olyan időpontra „tolta ki” a tűz fellobbanásának időpontját, amikor az már régen pusztított, fizikailag zárta ki, hogy az ács lett volna a gyújtogató.

Emellett Illésy Ferenc — és ezzel már a nyomozás során elkövetett hibára, valamint a bíróság mulasztására mutatva rá — többször és nyomatékosan kérdezett rá arra, hogy miért nem került sor Csavar István leégett házának és istállójának alapos vizsgálatára, továbbá pedig az április 27-ről 28-ra virradóra a házban aludt koldus kihallgatására. Nyilván a tárgyalás időpontjában a tűzvészt közvetlenül követő időszakban elkövetett melléfogások már nem voltak korrigálhatok, ám feltűnő, hogy sem a városi tanács, sem pedig a bíróság még meg sem kísérelte a szóbanforgó koldus utólagos megkeresését és meghallgatását.

Mindezekkel együtt és ellenére, ha végezetül megkíséreljük a publikáció címében feltett kérdést eldönteni, azt kell mondjuk, hogy - hacsak új és döntő jelentőségű adatokat tartalmazó forrás nem kerül elő - valószínűleg sohasem tudunk teljesen egzakt válasszal szolgálni, ugyanakkor a szerzőhöz hasonlóan, a per eseményeinek és iratainak megismerése nyomán, minden bizonnyal az olvasóban is valamelyik irányba elbillen a mérleg nyelve.

Részünkről úgy látjuk, hogy talán valamivel több adat és körülmény szól amellett, hogy nem Stepanek József gyújtotta fel Csavar István Föl utcai házát 1817. április 27-én este. Meglátásunk - de talán inkább csak megérzésünk - szerint az emellett szóló legfontosabb érv és tény egyrészt az, hogy az ács Szombathelyről történt kényszerű elköltözése után a város tőszomszédságában, Szentmártonban telepedett le, sőt az 1820-as évek közepén megkísérelt visszaköltözni Vas vármegye székhelyére, majd miután erre nem volt lehetősége, élete végéig Szentmártonban lakott, másrészt pedig nem kevéssé az, hogy Szombathely közgyűlése és tanácsa, valamint lakói - akik előtt mindez nyilvánvalóan nem maradt titokban — tudomásul vették az ács e döntését, és nincs nyoma annak, hogy bármilyen hivatalos eljárást vagy személyes akciót indítottak volna ellene, azaz megelégedtek azzal, hogy Stepanek József többé már nem volt, nem lehetett a mezőváros lakója.

124