Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
mesterek 8—10 személytől, jelentős részben asszonyoktól — így Molnárnétól, Postánétól, Láncz Katustól — a kimérendő bor után akónként 10 d-t szedtek be.363 Fontos kérdés, hogy honnan származtak a Szombathelyen kimért borok, amikor a város szőlőhegyét valójában nem szőlőművelésre hasznosították? Bár a polgárok külső birtokain termelt mennyiséget sem lehet figyelmen kívül hagyni, az mégiscsak elenyésző lehetett ahhoz képest, amit 1621-ben, tehát háborús időszakban a város vezetői írásban is rögzítettek az átvonuló katonaság ellátása miatti nehézségek felsorolásakor. Szombathelyen ugyanis az akkor kimért borok nagy részét a városon kívülről szerezték be, majd miután Szombathelyre szállíttatták, haszonnal mérték ki azokat: . .mindenkor onnedfeoliűlboriakpengeken bort auagj a’ holochoban uehetek, mert iol tudgia kegjyelmejtek hogy a Zombathelnek s^eleo hegye ninchen, hanem ha ualahonnedpen^ünkeon hozattunk bort.. ,”.364 Ahogy a számadások sugallják, az 1620-as évekre a városi kocsma forgalma jóval jelentősebbé vált, mint a magánszemélyek kimérései, miképpen az alábbi táblázat mutatja. ÉV A VÁSÁROLT BOR MENNYISÉGE (AKÓ) A VÁSÁRLÁS ÖSSZKÖLTSÉGE AZ ELADÁSBÓL BEFOLYT ÖSSZEG HASZON 1623 238,75 2193 Ft 54 d 2429 Ft 35 d 235 Ft 81 d 1624 703,72 2221 Ft 2d 2602 Ft 55 d 381 Ft 53 d 12. sz. táblázat A szombathelyi kocsma forgalma, 1623-1624. A két egymást követő esztendő borforgalmi adatai nehezen megmagyarázható, közel háromszoros különbséget mutatnak. Amennyiben a számadás reális adatokat tüntet fel, úgy a ráfordítás szerény, 1,2%-os növekedéséhez képest jelentős, 62%-os haszonnövekedést mutató 1623/1624. évet csak egy a városi kocsmáltatásban bevett gyakorlattal lehet indokolni: a megvásárolt italok között a feltüntetettnél jóval több volt az olcsó must, amit a város kocsmáin a bor árában, vagy ahhoz megközelítő összegért mérhettek ki. A legkisebb nyereség az óboron, míg a legnagyobb a muston volt. E források lehetőséget adnak a beszerzési helyek meghatározására is. 1623- ben a Kőszeg-hegyalja és a kőszegi uradalom falvai, így Bozsok, Kőszeg, Dozmat, Genes, Ludad és Perenye), 1624-ben az előző települések mellett Doroszló, Rohonc, a Vas vármegyei Beled, a Zala vármegyei Lenti, valamint a jó boráról ismert Lendva szerepelt a felvásárlási helyek között, és 1624-ben jelentős mennyiségű, 67,5 akónyi püspöki tizedbort is kimértek. A bormesterek a kiadási költségek sorába nem csak a konkrét bor megvásárlását számították bele, hanem modern kifejezéssel élve a járulékos költségeket is. A hegymesternek járó díjat Kőszegen, Bozsokon, Szerdahelyen és Rohoncon leueteő bor-ként, természetben fogyasztott és átszámolt rakodási költségeket, az ugyancsak ekképpen megadott áldomást, illetve olykor a vámokat. A kiadások állandó tételét jelentette a csapos számára megfizetett összeg is. Míg az 1623. és az 1624. évi számadások készpénzfizetéssel történt borvásárlásról tudósítanak, az 1628. évről ismert, hogy Légrádon nem készpénzért, hanem búzáért vették a bort. A számadások szerint is a bort mindig kóstolás után vásárolták 363 A szombathelyi polgárok borkiméréseire, az ottani konfliktusokra: Dominkovits, 2004a. 49-56. p. 364 SL SVLt Lad. XXIV. et Y. fasc. 12. nr. 539. 84
