Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
meg, a szállításhoz szekereseket a közvetlen és tágabb térség falvaiból fogadtak fel: így 1627-ben szentpéterfaiakat, 1632-ben pedig söpteieket. A 17. század első harmadának elszámolásait követően különösen izgalmasak az 1640-es évek számadásai. Az 1644-ben 2 egyházi személy, közöttük Folnay Ferenc prépost, és 20-22 városi polgár, közöttük Hetésy András, és a városban lakó, az itteni elitbe is integrálódott nemes, Gorup János pincéjében a kimérésre váró bort és a mustot vették számba. Összesen 280 akó óbort és 886,5 akó mustot találtak, és akónként 8 d-ral számolva 93 Ft 20 d összegű akolópénzt jelentett. Valószínűtlen, hogy ez a jelentős mennyiség a pár évvel korábban reorganizált szombathelyi szőlőhegyen termett volna, elképzelhető, hogy a helyi termés mellett a birtokosok az ismét működő szőlőhegy jogi védelme alatt a külbirtokaikon termett bort és mustot is itt adták el. Az 1640-es évek derekán, a szőlőhegy újraépítését követően megújult borkimérések mellett az 1645. évből csupán az október végétől december elejéig tartó, azaz egyhavi kocsmáltatás ismert, amelynek forgalmát az alábbi táblázat összegezi. A MEGVÁSÁA MEGVÁSÁA MEGVÁSÁA VÁSÁRLÁSRA A KIMÉRÉSRE ROLT ÓBOR ROLT MUST ROLT ÚJBOR FORDÍTOTT ÖSZ-FORDÍTOTT ÖSZ-H aszon (akó) (akó) (akó) SZEG SZEG 79,75 32 97,25 489 Ft 73 d 606 Ft 42 d 116 Ft 69 d 13. sz. táblázat Л szombathelyi kocsma borforgalma, 1645. A számadások alapján a kimérések ütemezése is követhető. A csapot a város óborával nyitották, majd a Kőszegen és Kőszeg-hegyalján vásárolt óborral, az ugyanonnan kikerülő friss musttal és az újborral folytatták. Ez az egy hónap alatt keletkezett bevétel biztosan kiegészült a magánszemélyek 90—100 Ft közötti négyhavi akolási díjával, és mindezek nem hagynak kétséget a felől, hogy az egyes polgárok érdekein kívül miért is volt a város közösségének is annyira fontos és sok-sok komoly összeütközés is megérő a minél hosszabb ideig tartó csaphasználat, és ezzel párhuzamosan a cégérrel jelzett városi borkimérések minél teljesebb kontrollálása. Külön kezelt jövedelmek: a városi malom A malomtulajdonlás joga eredetileg regálé volt, amelyet az uralkodó a birtokadománynyal együtt juttatott. így Szombathelyen a győri püspök, Szőkeföld praedium nemesi birtokosai és egyházi intézmények, vagyis a plébánia és a ferences kolostor voltak malmok tulajdonosai, amelyek a 17. század során zálogbirtokosok révén több, a térségben élő — Sáska, széplaki Bottka — vagy a városba költözött nemes család — Gorup, Gérczey, Lindamary - kezére kerültek.365 1654-ben Sáska vagy Szűcs Györgynétól 450-ért zálogolva szerezte meg a város a ferences kolostorral szemben, a Gyöngyösön lévő háromkerekű malom felét, majd az elővételi jog biztosítását követően 1657-ben a másik felét is. A Skublics Mihály uradalmi provisor előtt végbement adásvétel során a város évi 20—20 köböl búza és rozs cenzusként történő megfizetésére kötelezte ma365 Eckhart, 1946. 220. p.; Horváth, 1993.172-188. p. 85
