Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)

Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen

Az 1650-es évektől a város és földesúr konfliktus-sorozatában a nem helyi termésű borok kimérése jelentett újabb ütközőpontot. Bár a város a helyben termett borok kimérését a szabad kocsmáltatás idején mindenkinek megengedve, és hivatalból tiltotta a borbehozatalt,360 ez utóbbit megakadályozni azért sem volt egyszerű, mert a szombathelyi szőlőhegy kiépítésével párhuzamosan a városvezető elit több tagja is szőlőbirtokokat szerzett jó termőterületeken, elsősorban Magyar- és Németkeresztesen. így a Jari Miklós felesége, az egykori városbíró leánya, Kupricz Kata elleni perből kitűnik, hogy ő már 1658 végét megelőzően épületekkel és pincével ellátott birtokkal rendelkezett a közeli keresztesi hegyben.361

Mi is volt a tétje a város és földesura között oly gyakran, több területen előtörő konfliktusnak? Önmagában már az 1628. évi háromhavi földesúri kocsmabérlet 141 Ft 5 d-os tiszta jövedelme is érzékelteti, hogy a borkimérés a városi jövedelemszerzés nem elhanyagolható szegmensét jelentette, így a tét sem volt csekély. Minthogy az 1633. április 12-én kelt számadás szerint csupán a 3 havi kocsmáltatás után 324 Ft 86 d-os bevétel keletkezett, abból a fogyasztás és a bevétel növekedésére nehéz lenne bármiféle következtetést levonni, ugyanis az elszámoló bormesterek a dokumentumon nem tüntették fel, hogy ez vajon a tiszta haszon, vagy ebből még le kell vonni a földesúrnak járó bérleti díjat? A püspök számára is bort mérő, a tárgyidőszakban a város kocsmájára felfogadott Bődör Mihály kocsmáros 1646. évi, a bíró házában, a jegyző és több belső tanácsos jelenlétében 1647. június 18-án elkészített számadása egyértelműen arról tanúskodik, hogy a bormérés mindvégig komoly jövedelmet hozott. Ekkor, többszöri ellenőrzést követően 1112 Ft 72 d-os bevétel és 781 Ft 94 d-os kiadás nyomán, 330 Ft 78 d haszon keletkezett, és a tárgyidőszak utolsó, 1649. december 7-én kelt számadásban is 204 Ft 95 d-nyi nyereséget regisztráltak.362 Ezen adatok szerint minimumként évente 140—330 Ft összegű — a földesúri kocsma bérlete esetén pedig ennél is jóval nagyobb — haszonra lehetett a forgalom függvényében számítani.

A fenti összegzéseket követően az 1610 és 1649 közötti időszakban keletkezett, különböző típusú, eltérő adatfelvételű és részletességű, egészben, illetve csupán töredékesen fennmaradt bormesteri számadásokból érdemes a meglévőnél árnyaltabb képet rajzolni a város borforgalmáról, valamint az abból befolyt jövedelmekről.

Az 1610 és 1613 közötti időszakból olyan akolási jegyzékek maradtak fenn, amelyek az egyes szombathelyi polgárok borkimérései után, az azt ellenőrző bor- vagy akolómesterek által hitelesen megállapított összegeket tartalmazzák, amelyek a város bevételeit gyarapították. Az 1610. december 16. és 1611. május 20. között - amikor Hetésy Pál töltötte be a bírói tisztséget — vezetett akolási jegyzék 92 Ft 60 d-os tiszta bevételről számolt be, míg az 1613. október közepétől 1614. január derekáig tartó 4 hónapos időszak akolási jegyzéke az előzőhöz hasonlóan 90 Ft 55 d rögzített. Ekkor a bor360 VaML SzVLt Prot. 1651/1653.115. p.

361 VaML SzVLt Prot. 1658/1660. 93. p.

362 A summatív eredmények, miképpen a többi számadás lelőhelye is: VaML SzVLt A. Mse. fasc. A. 1610., 1613. Tapolczay Pál bíróságában; 1627.; 1628., 1630.; 1631.; 1632.; 1644.; 1645.; 1646. január 22-tól Karácsonyig; 1649. október 1 -tői.

83