Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
A 17. századi várostörténet előzményei
1 és erre hívja fel a figyelmet a molnárok esete. A városban minden bizonnyal több molnár élt, mint amennyi neveik alapján regisztrálható: az 1549-ban felvett adóösszeírás mind a Bakith, mind a Bejczy család esetében malmot említett, az 1571. évi urbárium a vár két malmán kívül még három másik malmot jegyzett fel: Gál György és Némay Máté malmai a két egyházhoz tartoztak, míg Ankerrayter malma a Szent András ispotályhoz.136 Nem tartoztak a kézműiparosok közé, de a város foglalkozás-szerkezetének vizsgálatához elengedhetetlen, hogy a világi értelmiségről, a gyakran csak keresztnevükön említett deákokról ne szóljak. Az 1565. évi urbárium öt deákot tüntet fel, akik között megtalálható két negyed- és két egésztelekkel rendelkező személy is. Bár az 1571. és az 1577. évi urbáriumok hat-hat deákot vettek számba, a nevek alapján mégis 50%-os eltérés figyelhető meg. 1577-ben egy kivételével mindannyian nemesi jogállásúak voltak, és foglalkozáshoz kötött ingadanvagyon gyarapodását jelzi, hogy többségük félvagy egésztelket bírt. Az adóösszeírások és urbáriumok adatai alapján megállapíthatjuk, hogy aló. századi Szombathely — a vármegyét érintő Habsburg koronazálog területeket, így Kőszeget nem érintve - a korabeli Vas vármegye legjelentősebb mezővárosa volt. Nemcsak a püspöki uradalom igazgatási, birtokgazdálkodási funkcióinak ellátásához szükséges személyzettel és adminisztrációval, hanem differenciált kézműiparral is rendelkezett, miközben kiskereskedői mind a határ menti, mind a távolsági forgalomban folyamatosan vettek részt. 136 Maksay, 1990. 893. p.; Horváth, 1993. 175-177. p.; Zágorhidi Czigány, 2000. 26-27. p. 38
