Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
a házát maga építette, ingóságait 171 Ft-ra, lábasjószágait 97 Ft 50 d-ra értékelték. Városi házához 36 hold szántó tartozott, amelybe döntően búzát vetettek.491 Míg Győr város esetében több jegyző a másik törvényhatóságból érkezve párhuzamosan látott el megyei és városi jegyzői feladatokat is,492 ez a gyakorlat ismeretlen volt Szombathely és Vas vármegye viszonylatában. Tapolczay Pál deák káptalannál folytatott minden bizonnyal átmeneti átmenetei jegyzőségétől eltekintve, Csákány Mihályon kívül nem ismert olyan mezővárosi jegyző, aki hivatalát megelőzően vagy azzal párhuzamosan a vasvári káptalannál működött volna, ugyanakkor a hiteleshely több világi jegyzője - így Meszlényi Benedek és Enyedy János - az aüspáni hivatalig jutva integrálódott Vas vármegye tisztikarába.493 A 17. század végén a mezővárosi bírák és jegyzők hivatali feladatukat kiegészítő tisztsége szorosan összefonódott a helyi társadalommal mindvégig nagyon jó kapcsolatot ápoló ferencesekkel. A koldulórend számadásait és pénzügyeit kezelő világi tanácsosok az ő soraikból kerültek ki. 1674- tól Mogyoróssy Adám városbíró látta el a feladatot, de mellette 1676-tól Hazatius János jegyző, később pedig városbíró is részt vett a munkában, majd ő vette át és folytatta azt az 1690-es években bekövetkezett haláláig.494 A vázlatos jegyzői prozopográfia is határozottan azt mutatja, hogy a kisnemesekből és a polgárokból verbuválódó mezővárosi jegyzői kör a városi társadalom középrétegébe tartozott, és vagyoni felemelkedése a század második felében következett be. Szombathelyen a köz- és magánjogi írásbeliség, az igazgatás és a bíráskodás több fontos fóruma létezett, de a városi jegyzők és a vármegyei, valamint káptalani jegyzői kör között nem volt tipikus az átmozgás. A hiteleshely folyamatos működése mellett a mezővárosi jegyzők Szombathely környéki ismertségét és keresettségét illusztrálta a közeli Búcsúban lakó Svastics Margit esete, aki férje, Dömölky Márton révén a vármegye kisnemességéhez tartozott. 1621. évi testamentumát a városi jegyző, Ambrus deák foglalta írásba.495 A mezővárosi nemesség. Földesúri officiálisok és familiárisok — vármegyei nemesek — megnemesített mezővárosi polgárok496 Az utóbbi évtizedek történetírása átértékelte a kora újkori, városlakó nemesség szerepét. Míg a korábbi kutatások a nemesek jelenlétének a városfejlődésre gyakorolt káros hatásait hangsúlyozták,497 az újabbak a városok és az ott lakó nemesség jogi konfliktusainak bemutatása mellett a városok nemesi társadalmának differenciált összetételét - beköltöző vármegyei nemesség, menekült nemesek, megnemesített polgárok, vá-491 VaML SzVLt Prot. 1654/1658. 210. p, ?? 1666.174-176. p. Csákány Pétert 1652-ben Czillighnek is nevezték. VaML SzVLt Prot. 1651/1653. 43. p. 11 További példákkal: Gecsényi, 1986. 113. p.; Gecsényi, 1988. 33. p. 493 Sül, 1976. 32. p. 494 A fogalomhasználatra: Breiter, 1962. XVIII, 206 p.; VaML Ferences r. ir., Számadáskönyv 1673/1718.; Takács, 1998. 256. p. 495 VaML VKHLt Testamenta fasc. 5. nr. 15. 496 A korábbi ismeretek összegzése: Dominkovits, 2001a. 209-240. p. 497 Szűcs, 1963. 97-164. p. 117 T I
