Dominkovits Péter: Szombathely mezőváros gazdaság- és társadalomtörténete a 17. században - Archivum Comitatus Castrriferrei 8. (Szombathely, 2019)
Gazdaság és társadalom a 17. századi Szombathelyen
san pereseteket rögzített.485 1636-ban költözhetett el a városból, és 1 /2 házát Csapó vagy Szalay János és hitvese, Nárai Katus vásárolta meg 269 Ft-ért.486 A nemesi jogállású Nagyváthy Ferenc jegyzői időszaka a városi hivatali írásbeliség speciális éveit jelentette. Irásképe, a latin nyelv jelentősebb, a megelőző és rákövetkező esztendők gyakorlatához képet megnövekedett mértékű használata, szövegeinek szerkezete és formakészlete a vármegyei protokollumokét idézi. Időszakának végén, 1636-tól a városi jegyzőkönyvek szerkesztésében is új időszak kezdődött. A közigazgatással, a tulajdonviszonyok változásaival, valamint ezzel összefüggésben a hiteleshelyi feladatok ellátásával kapcsolatos bejegyzéseket karakteresen elkülönítette a jegyzőkönyvezett polgári-, fenyítő- és büntetőperes jegyzőkönyvektől, és e tendencia még határozottabban jelenik meg az 1650-es és az 1670-es évek jegyzőkönyveiben. Nagyváthy a piactéren lakott, 1/2 hely házát Szabó Andrástól és a 16. századi városi elitből származó Bandi Ilonától 1633-ban vásárolta 63 tallérért és 41 aranyért.487 Nagyváthy után átmenetileg Palleny - talán a Zala vármegyei Palimra utaló előnevű - Kosa István, majd az 1638. évi tisztújítástól a minden bizonnyal predikátumával egyező származású jáki (Gyaki) Barbély István látta el e feladatokat, akit 1642-től Nyúl vagy Pogácsasütő Márton követett, aki 1652-től egyre gyakrabban a humanista Hazatius néven neveztette magát. Bár személye máig alig ismert, az 1663-as tisztújításig tartó jegyzősége nem csak a városi adminisztráció önálló periódusának tekinthető, melynek folyamán 1643 körül új pecsétet vésetett,488 a végrendeletekből másolatgyűjteményt hozott létre. Vele jelent meg az első, Szombathelyen meggyökerező, a város társadalmába több generáción keresztül integrálódó, fiait — Mihályt, Ferencet és Jánost — a mezőváros város vagyoni elitjébe segítő jegyző típusa, aki helyi szinten a jelentős rangot és befolyást jelentő nótárius hivatalát a század során egyedenként, 1663-ban János fiának tudta továbbadni. Ferenc489 apja tradícióit követve 1673-ig jegyzői hivatalt látott el, amikori is az értelmiségi foglalkozás további felértékelődésének bizonyítékaként e hivatalból elsőként a bírói székbe ülhetett.490 Hazatiusékat 1686-ig a megyebeli kisnemesi családból származó Csákány Mihály követte. Eltérő jogállással, de elődeihez hasonló családi stratégia, azaz a tanulás révén igyekezett a társadalmi hierarchiában előbbre jutni. Apja, a gyakran deáknak nevezett Csákány Péter ugyancsak iskolázott ember volt, akinek városi javairól csak szórványos adatok állnak rendelkezésünkre. 1657-ben Kám utcai Varga István 100 Ft-ot vett fel tőle, melyért 1/4 házát és a hozzátartozó 8 hold földet lekötötte. A javait érintő 1666-ben végrehajtott osztály szerint 485 VaML SzVLt Ptot. 1631/1636. föl. 135r-v., föl. 154r., föl. 158v.-159v., föl. 177r-v., föl. 186v.-187r. 486 VaML SzVLt Prot. 1631/1636. 189. p. 487 VaML SzVLt Prot. 1631/1636. 86v. 488 Erre utaló városi kiadmányok: VaML SzVLt Oki. ir. fasc. 14. nr. 408., 487. 489 Hazatius Márton jegyzői időszakának végén János fia kézírásával többször találkozhatunk. VaML SzVLt Prot. 1658/1661., 1661/1664. 490 Hazatius Márton és fiai, elsősorban János és Ferenc e tárgyalás kereteit szétfeszítő pályájával önálló tanulmányban szeretnék foglalkozni. Lásd: MÓL Szem Lt. Proc. Prot. 84 —?? 49-792. 116
