Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Bariska István: Adóügyek Kőszegen a 16-17. században
lemre Bécs közvetlen és tágabb előterében.14 Többek között ez a magyarázata annak, hogy I. Ferdinánd 1530 és 1564 között Kőszeg számára olyan adócsomagot állíttatott össze, amelyben az úrbéri adó elengedése fejében a városvédelmi rendszer megújítására kötelezte.15 A módszer nem volt új, hiszen I. Károlytól (1288-1342) Hunyadi Mátyásig (1443-1490) valamennyi uralkodó alkalmazta,16 és ezért érintette nagyon érzékenyen a várost, ha a behozott épületfát valamely várnagy megvámoltatta.17 így Kőszeg ebben a periódusban egyetlen „fillér” úrbéri adót nem fizetett be a bécsi udvari fizetőhivatalba, a kamara ugyanakkor az utolsó számítási pénzig elszámoltatta a várost. Megjegyzendő, hogy a számítási pénz fogalma akkor került be a köztudatba, amikor a rajnai aranyforint megszűnt tényleges aranyforint lenni, és 60 krajcár értékű pénzösszeggel lett egyenlő.18 1530 és 1563 között teljesen kiépült a város külsőtornyos falrendszere, amelynek kivitelezése az úrbéri adó átengedése nélkül elképzelhetetlen lett volna. A bécsi udvar viszont így olyan városi erődítményt kapott cserébe, amely erősebb volt, mint valaha. 1550 és 1560 között 3420 font úrbéri adót „építettek be”, a város pedig ugyanennyi értékű robottal járult hozzá.19 A munkálatokat a helyszínen kamarai bizottság felügyelt, amely önmagában is jelentős költségeket emésztett fel. A kamara hivatalos elismervényekkel nyugtázta az úrbéri adó felhasználását, amely iratok az utókor számára felbecsülhetetlen adó- és építéstörténeti forrássá váltak.20 A királyi jövedelmek, összefoglaló néven regálék, átengedésének gyakorlata más regálefajtára is kiterjedhetett, és a mindenkori uralkodó és a rendek közötti hatalommegosztás is része lehetett. A kereskedelemben kiváltképpen a kiviteli vámon, a harmincadon keletkezett haszon ügyében ütköztek legerősebben az érdekek. Van egy 1632-ből származó, igen érdekes adat, amely szerint Kőszegen 342 házingatlan állt, amelyből 292 egész háznál kisebb volt. A szöveg magyar fordítása vita tárgyát képezi: Az eredeti íszöveg a következő: „Ist Vrbar Steur auf 342 behauste Güetter, darunter aber 292 Hoffstätl in der Statt Günß, auch in beedn vorstätten, Alß Vnger Marckht vnd Sy get iedes 12 sfolidus].”21 Ebből világos és egyértelmű, hogy Kőszegen 342 házingatlan van, ám gondot okoz a „Hoffstätl” kifejezés, amely a korabeli osztrák terminológiában „zsellérház”, „telek”, „telkes ház” változatban él. A városról - akkoriban Habsburg magánzálogon lévő kamarai városról - lévén szó, az első variáció semmiképpen nem illeszthető ide, míg a második szűk, a harmadik pedig túlságosan tág fogalomkört takar. Ez felveti azonban azt kérdést, hogy abszolút értelemben vajon ez hány házat jelentett. Az az álláspont, miszerint a 342 házból 292 zsellérház volt, egyszerűen tarthatatlan, pedig az osztrák terminológia ezt ajánlja. 14 VaML KFL Act. Mise. Bécs, 1566. október 7. 15 Bariska István: Erődítési munkálatok Kőszeg városfalain a 16. században. = VSZ, 1982. 2. sz. (továbbiakban: Bariska, 1982.) 245-259. p. 10 Bariska István: Kőszeg királyi város középkori történetéhez. = VSZ, 1979. 1. sz. 72. p. 17 VaML KFL Tk. Lvt. nr. 19. Buda, 1385. július 7. Erzsébet királyné parancsa Frank mester, kőszegi várnagynak 18 Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban. = Századok, 1971. 6. sz. (továbbiakban: Huszár, 1971.) 1170-1171. p. 19 Bariska, 1982. 257. p. 20 Bariska István: A 16. század végi kőszegi adóügy az osztrák pénzügyi szervek irányítása alatt. = VSZ, 1992. 1. sz. (továbbiakban: Bariska, 1992.) 259-260. p. 21 VaML KFL Act. Mise. 1632. november 3. az úrbéri adót 342 házingatlanra, köztük 292 külvárosi ingatlanra, tehát Kőszeg [bel] városában, valamint a két külvárosban, azaz a Magyarvárosban és a Szigetben, minden egyes ház után 12 solidusban vetették ki.” 207
