Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Bariska István: Adóügyek Kőszegen a 16-17. században
A legkézenfekvőbb az, hogy a hostád (Hofstadt), azaz a külváros Kőszegen használt német terminusából indulunk ki. A szövegben szereplő „292 Hoffstätl” tehát erre vonatkozik. A fallal körülvett belváros adózott ingatlanainak száma 50-70 között ingadozott, és ha ez a két szempontot egybefogjuk, egyértelmű, hogy a kamarai adólista 50 belvárosi és 292 külvárosi ingatlanról beszél, amelyek mindegyike után 12 solidust úrbéri adót kellett fizetni. Azaz összesen 513 aranyforintot. A belvárosban állt tehát az összes kőszegi ingatlan nem egészen 15%-a. A HARMINCADVÁM PROBLÉMÁJA Aló. századi háborús konjunktúra, így az élőmarha-kivitel haszonélvezője az erre szakosodott tőzsérréteg lett, és ennek a századról készült egyik legfrissebb, kitűnő monográfia külön fejezetet szentel.22 A szerző kutatásai alapján több olyan nevezetes magyar családot is megemlít, akik bekapcsolódtak e folyamatba.23 Minthogy Kőszeg mindig közvetlenül az határ mellett feküdt, nem meglepő, hogy belpiaci és kiviteli vámhelyeken élvezett kedvezményeire ez a kereskedőréteg is rátelepedett. Ezeket hívták „árosembereknek”.24 A város ugyanis kvótát kapott a bécsi udvartól, amelyben megszabták azt a keretet, hogy hány élő marhát hajtathat át szerződtetett árosaival az óvári harmincadon. így megtalálni a forrásokban a Bedőts, a Gáspár, az Inckhoher, a Kalmár (Krammer), a Szili és a Zámbó család nevét. Ezek közül az Inckhofer, a Zámbó család több tagjának azt is sikerült elérniük, hogy fontos posztokat szerezzenek meg a város vezetésében.25 A források között sikerült rábukkanunk egy különlegesen érdekes adatra. A kamara 1589. február 9-én azzal fenyegetett, hogy megvonja Kőszegtől az úrbéri és a bormérési adó megváltását, ha nem rendezi a marhakereskedelemben felhalmozott 15.000 aranyforintos tartozását.26 Ez brutálisan követelésnek számított, és mindkét fél önigazolásra kényszerült. Az óvári harmincad-hivatalnak a követelés jogosságát kellett bebizonyítani, Kőszegnek pedig azt, hogy önhibáján kívül került csapdahelyzetbe. Az ügy előzménye volt, hogy 1562. április 21-én kimutatás készült arról, hogy Kőszeg harmin- cad-engedményével 8 kereskedő összesen 2812 marhát hajtatott át a Magyaróváron.27 A harmincad nagyságáról következtetni lehet abból, hogy 1 marha ára ekkor 1 rajnai aranyforintnak felelt meg, vagyis a fenti tétel, azaz 2812 aranyforint harmincadát engedték el az áthajtóknak. Minden áthajtott 1000 marha után kb. 33 forint haszna keletkezett kereskedőnek, ám az egyik forrásunk azonban azt tartalmazza, hogy az udvar marhánként csupán 5 schillinget, azaz 240 dénárt engedett át nekik.28 Ez a számítás szerint 22 Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp., 2010. (továbbiakban: Pálffy, 2010.) 218-245. p. (História Könyvtár. Monográfiák; 27.). A gazdag magyar és idegen nyelvű irodalom felsorolása felment minket, hogy ezen a helyen azt megismételjük. Angol nyelvű változata: Pálffy Géza: The Kingdom of Hungary and the Habsburg Monarchy in the Sixteenth Century. New York, 2009. 140-155. p. (East European Monographs. CHSP Hungarian studies series; 18.) 23 Pálffy, 2010. 242. p. Többek között a Nádasdy, Zrínyi és a nyugat-magyarországi záloguradalmakban érdekelt Choron család neve olvasható itt. 24 VaMLKFL Act. Mise. Kőszeg, 1638. március 13. 25 Bariska István: A kőszegi elit 1568-1848 között. In: URBS. Magyar várostörténeti évkönyv; 3. Szerk. A. Varga László. Bp., 2008. 162., 170-171. p. 26 VaML KFL Act. Mise. Bécs, 1589. február 9. 27 VaML KFL Act. Mise. Bécs, 1562. április 21. 28 Bariska, 1992. 260. p. 208
