Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Feiszt György: A közpénzenk magánkézbe kerülése. A kamara haszna adó (lucrum camarae) felhasználása a 15. században

laknak, 30, ha többen, akkor 40 dénár lett az adó. A király az elzálogosított kamarahaszna adókat visszaváltotta és az összes részkérdést meghatározta. Törvénybe iktatták, hogy az adórovóknak 1 pint35 bort, 1 kenyeret, 1 csirkét és 1 mérő36 zabot kell biztosítani, ami a falubírók kötelessége volt. A rovás megtörténte után lehetett a vármegyénél fellebbezni, de az egész eljárást 15 napon belül le kellett zárni.37

Az adóreform széleskörű felháborodáshoz vezetett, különösen Erdélyben ahol eddig az állandó hadi készületek miatt a kamarahasznát nem is szedték. Országos lázadás tört ki. Erdélyben Szentgyörgyi Bazini János (?—1492) vajda és a király kegyencei, a Szapolyai testvérek álltak a mozgalom élére.38 Mátyás leverte a lázadást, de engednie is kellett. A királyi kincstár adóját 1470-től betudta az állandóvá vált rendkívüli adóba. A reform a kincstár szempontjából viszont meghozta eredményét. A pápai nuncius 1470- ben már évi 200.000 aranyforintra becsülte Mátyás jövedelmeit, ám miután uralkodásának éveiből csak Veszprém vármegye 1488. évi töredékes adójegyzéke maradt fenn, szinte lehetetlen meghatározni, hogy a megemelkedett adóbevételekből mennyit tett ki a lucrum camarae-t felváltó füstadó. Ha a teljes adóspektrumot, a sójövedéket, bányajáradékokat, harmincadot, a subsidiumokat, és a városi adókat mind figyelembe vesszük, ennek mértéke az összes bevételek talán egynegyede lehetett.39

A hazai történetkutatás Mátyás uralkodását maximálisan pozitívan értékeli, de abban is általános a vélemény, hogy az ország elszegényedett. Bármily hatalmasak voltak is a király adóbevételei, azok nem bizonyultak elegendőnek a zsoldosok fizetésére és a mecéná- si tevékenységre. A hatalmi viszonyokat mindennél jobban szemlélteti, hogy a 15. század végére a király az ország várainak és uradalmainak alig egy tizede felett gyakorolt hatalmat, az összes birtokok közel kétharmada pedig 40 mágnás család kezében összpontosult.40

A Vas vármegyei Gersei Pető család példáján röviden tekintsük át a folyamatot, amely illusztrálja a közhatalom gyakorlás és a meggazdagodás kapcsolatrendszerét.

A Gerseiek 1401-ben Zsigmond királytól kaptak engedélyt, hogy valamelyik birtokukon, de csak az egyiken, várat építhessenek.41 Ekkor Gersei Pető János (?—1424) Győr, Tamás (?-?) nevű testvére pedig Abaúj vármegye ispánságát viselte, és nem sokkal követte ezt János zalai ispáni kinevezése.42 Márványkő nevű várukat, amely a mai Petőmihályfa területén állt, 1417-re sikerült felépíteniük.43 Gersei János halála után a zalai és vasi ispánságot fiai örökölték. A két Gersei a királyi tanács tagjaként, a király kíséretében végig járta Európát. Jelen voltak Zsigmond milánói és római koronázásán

35 Híg ú'rmérték. 1 pint = 2 icce. 1 pozsonyi pint = 1,6786 liter, 1 pozsonyi icce = 0,8393 liter. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Bp., 1991. (továbbiakban: Bogdán, 1991.) 35., 207-208., 253., 593., 601. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai; IV. Levéltártan és történeti forrástudományok; 7.)

36 Száraz ú'rmérték. 1 pozsonyi mérő = 62,08 liter. Bogdán, 1991. 44-45., 343-344., 611. p.

37 Thallóczy, 1879. 95-97. p.

38 Mályusz Elemér: Az erdélyi magyar társadalom a középkorban. Bp., 1988. 23-24. p.

39 Thallóczy, 1879. 98. p.

40 Kubinyi András: Hunyadi Mátyás a személyiség és a király. = Aetas, 2007. 3. sz. 88. p.

41 ZSO 2/1. köt. 947. sz. (1401)

42 ZSO 2/1. köt. 3565. sz. (1404), 3843. sz., 3906. sz. (1405); ZSO 2/2. köt. 5586. sz. (1407)

43 ZO 2. köt. 408. p.

202