Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - M. Kozár Mária: Anton Trstenjak útleírása a 19. század végi Vas vármegye szlovének lakta településeiről
szólt hozzá egy szót, azt hitte, sürgeti és a lovak közé csapott, hogy csak úgy porzott az út utánuk. Cserföldön a kocsmánál álltak meg, kaptak vacsorát és szállást. Megfigyelték, hogy a helybeliek sört, de leginkább pálinkát ittak. Másnap Trstenjak korán kelt, hogy megismerkedjen a környékkel és lakosaival. Első útja a templomba vezetett, hogy meggyőződjön róla, megvan-e még a szlovén felirat az ajtó felett, amelyről a Csaplovics-Kossics-féle, 1828-ban megjelent tanulmányban - Baug blagoszlovi nasse delo (Isten áldása legyen munkánkon) - olvasott, de már nem volt meg. A szlovén faliratú, régi fatemplom - amelyet I. Ferenc (1768-1835), az 1792 és 1835 között uralkodott magyar király idején alapítottak - az újtól egy kissé balra állt a plébániaházzal együtt.41 Az akkori templomot Szabár Jakab/Jakob Sabar (18021-1863) szlovén pap-író halála előtt 3 évvel vagyis 1860-ban építtette. Ennek szentélye felett 1903-ban már magyar felirat emlékeztetett a templom építésének évére. A keresztút felirata német nyelvű. Egyedül a templomzászlókon olvasott Trstenjak 1903-ban szlovén szöveget, amelyet le is írt. „St. Miklós. M. (moli) Boga za nasz. 1899!” (Szent Miklós imádkozz érettünk!) „S. Maria moli Boga za nasz 1899.” (Szűz Mária imádkozz érettünk!), „Jézus - dober paster” (Jézus - a jó pásztor), „Szin Boug odkupiteo szvejta szmiluj sze nam”. (Isten fia, világ megváltója, könyörülj rajtunk.) Trstenjak nemcsak nyelvészként jegyezte fel a feliratot, hanem azért is, hogy fennmaradjon az utókor számára. Meglátjuk, fennmaradnak-e utódainkra e feliratok 100 év múlva - elmélkedik Trstenjak.42 A cserföldi templom - amelyet 1903-ban Ljutomerből lehetett látni szép idő esetén - a templom előtt néhány ember várakozott. A harang kötelét három legény fogta, várván, mikor kezdhet harangozni. Trstenjak megtudta, hogy a Mariborból hazatérő zarándokokat várják a falubeliek. A templomtoronyban már reggel óta kémlelte az utat egy fiúgyermek, hogy jelezzen, ha a Belatinc felöli úton feltűnik a zarándokok menete. Itt jegyzi meg utazónk, hogy a szlovének sokat zarándokolnak. A szomszédos Zsidahegy faluból éppen akkor 13 zarándok ment Mariazellben, már 8 napja, hogy elindultak.43 Bántornyát Trstenjak szép mezővárosnak nevezte, ahol az udvarok tiszták és a házakhoz gyümölcsös is tartozik. A falu végén állt a templom a plébániaházzal. Itt a káplán a két Trstenjak fivért a kocsmába invitálta. Trstenjak ismét turistaként mutatkozott be, aki szereti a szép vidékeket. A falubeliek ezt nem hitték el, úgy gondolták, hogy inkább a szép lányok miatt járta a vidéket. Egy jegyzővel is találkozott a kocsmában, akitől megtudta, hogy az itteni szlovén falvakban a jegyzők mind „megbízható” magyar emberek. A falvakból kocsit küldtek értük, beszedték az adót és Alsólendván leadták. A bán tornyai káplán húgához irányította Trstenjakot, aki a dobronaki (ma: Dobrovnik, Szlovénia) kocsmáros felesége volt. Dabronakon magyarok laktak, csak Kebeleszentmártonban (ma: Kobilje, Szlovénia) éltek szlovének 1903-ban. Trstenjaknak 1883-ban azt tanácsolták, ne menjen Bagonyára (ma: Bogojina, Szlovénia), mert ott nem talál semmi különöset. 1903-ban mégis elment oda, és csalódott is. 41 Trstenjak, 2006. 89. p. 42 Trstenjak, 2006. 90. p. 43 Trstenjak, 2006. 89. p. 74
