Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - M. Kozár Mária: Anton Trstenjak útleírása a 19. század végi Vas vármegye szlovének lakta településeiről
Kancsóczon a kocsis egy öreg, romos, zsúptetős, kívülről meszeletlen kalyiba, a plébániaház előtt állította meg a hintót. Az ősz, idős Aleksander Jambrikovic plébánosnak be kellett húznia a nyakát, hogy ki tudjon lépni az alacsony pitvarajtón. Jambrikovic szívélyesen üdvözölte a jövevényt, akiről már hallott, és örült, hogy nem kerülte el plébániáját. Szlovák származása ellenére szépen beszélt szlovénül. 2 napra marasztalta Trstenjakot. Kiderült, hogy a kalyiba a plébános ideiglenes lakhelyéül szolgált, mivel a plébániaház nemrég leégett, és akkor építették az újat. Trstenjak szívesen időzött Kancsócon, mert ott élt és dolgozott az első muravidéki katolikus író, Küzmics Miklós. A pap dicsekedett a tanítóval, hogy három nyelven beszél: szlovénül, magyarul és németül. Estefelé el is indultak, hogy meglátogassák, de a találkozó rövidre sikerült: „A réten, egy kis házikótól nem messze megláttam egy öregembert. Öltözete olyan volt, mint az akkori parasztembereké: házivászonból készült fehér ing és gatya. Szorgalmasan kaszálta a füvet. Ahogy közel értek hozzá, a plébános bemutatta, hogy ő a tanító úr. Kezet fogott Trstenjakkal, s ennyi volt a találkozásuk. A tanító megfordult, beleköpött a tenyerébe, és kaszált tovább."25 Pecsaróczra a kancsóci idős plébános kíséretében érkezett Trstenjak, és így is hűvösen fogadták. A fiatal pap, egy Kodela vezetéknevű szlovén édesanyától született, de az iskolákban elmagyarosodott. A Tótszentgyörgy és Felsőlendva közötti úton Trstenjak találkozott egy fiatal gazdával, akivel próbált szóba elegyedni, de az bizalmatlanul fogadta. A világi uraktól semmi jót nem várhattak, ezért minden úri kinézetű embertől tartottak az itteni szlovének.26 A bodonci prédikátor leányának, Szidónia kisasszonynak a puconci prédikátor, Cipót, tanító leánya is barátnője volt. Szívélyes üdvözletével indult útnak Trstenjak Puconc felé, ahova 1883. augusztus 27-én ékezett, 1,5 órás gyaloglás után. A templom melletti takaros ház ajtajában éppen kint állt a prédikátor leánya, akinek Trstenjak átadta a bodonci barátnő szívélyes üdvözletét. A csinos kisasszony azonban nem reagált szavaira. Tetőtől talpig végigmérte az idegent, majd gúnyosan elnevette magát és így szólt: „O, Ön az, aki régi könyvek iránt érdeklődik!"2' Mindezt olyan hangsúllyal tette, mintha rongygyűjtövei lenne dolga, és miután az apja nem tartózkodott otthon, sarkon fordult, és otthagyta az idegent az ajtóban. Trstenjak betért a templomba, mert tudta, hogy a padokban könyveket talál. Átlapozta őket, és gondosan feljegyezte a címüket. Ezután átment a szomszéd községbe Márkusházára (ma: Markisavci, Szlovénia) Fran Caplovic jegyzőhöz, aki az Agustich Imre szerkesztette első muravidéki szlovén újság, „Prijatel” egyetlen rendszeres tudósítója volt. Caplovic egyszerű emberként sok mindenhez értett, és ügyességre jellemző, hogy egyedül megépített egy orgonát.28 Estefelé Trstenjak visszatért Puconczra Rudolf Cipót tiszteleteshez, akinek apja Jurij Cipót írt egy könyvet „Dühovni áldovi” (Lelki áldozatok) címmel. Az író apa életéről és munkásságáról szerette volna faggatni a fiát. Caplovic azonban nem szívesen ment el vele a tiszteleteshez, hogy miért, az a fogadtatásnál kiderült. Rudolf Cipót még hellyel 25 Trstenjak, 2006. 67. p. 26 Trstenjak, 2006. 71. p. 27 Trstenjak, 2006. 72. p. 28 Trstenjak, 2006. 73. p. 70
