Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - M. Kozár Mária: Anton Trstenjak útleírása a 19. század végi Vas vármegye szlovének lakta településeiről

sem kínálta a vendégeket. Végighallgatta ugyan, ahogy Trstenjak elmondta jövetelének célját, de közölte vele, hogy semmi keresni valója ezen a vidéken. „Nekünk szlovéneknek magyarokká kell válnunk, nincs szükségünk saját irodalomra 29 Rudolf Cipót volt az egyetlen protestáns személy, akinek még egy jó szava sem volt Trstenjakhoz.

Rudolf Cipotról 1860-ban már Bozidar Raic is feljegyezte, hogy nagyobb ünnepeken magyarul prédikált, amit a hívó'k közül senki sem értett. Az apa a szlovénekért dolgozott, fia pedig csak saját érdekeit nézte - jegyezte meg és fel Trstenjak.29 30

Az 1883-ban 75 éves Agustich Lajos régi ismerősként fogadta Trstenjakot Petrócon. A szobába vezette, és a sarokban álló asztal mellé ültette. Felesége kenyérrel kínálta a vendéget. Agustich Lajos nyugdíjazása eló'tt a muraszombati járásbíró tisztjét töltötte be. Nyugdíjasként gazdálkodott és vadászattal töltötte a idejét. Pipára gyújtott és mesélt a fiáról, majd a „Prijatel” két évfolyamának bekötött számát Trstenjaknak ajándékozta, és a többit is neki ígérte halála után. Trstenjak el is ment 20 év múlva a folyóiratért, de nem járt sikerrel.

Belatincon 1883-ban egyemeletes a községi népiskola. A templomban egy Ljubljanában élő szlovák mester, Malahovski építette az orgonát és szlovénül prédikáltak. Itt - a dolinskói tájegységben - termékenyebb a föld. Az embereknek nem kellett eljárniuk idénymunkára. Az itteniek több kapcsolatot ápoltak a Murán túl élő szlovénekkel, mint az ország belsejében élő magyarokkal.31 Ezen a vidéken a legtöbb tagjot a szlovén Szent Hermagoras Egyesület és Kiadó tartott nyilván. Előkelő körökben és az egyszerű nép körében is tisztelték a magyarokat annak ellenére, hogy azt tartották róluk, hogy a nyelvükkel még Radkersburgig sem jutnak el.

Trstenjak testvére, a filozófus Fran már a belatinci plébánoshoz ért, és így az tudott érkezéséről. Kérte, maradjon ott pár napig, és menjenek együtt Ljutomerbe a szlavista Fran Miklósié 70. születésnapja alkalmából rendezendő ünnepségre szeptember 2-án.

Másnap estére a plébános összehívott néhány embert a plébániára, hogy Trstenjak elbeszélgessen velük. Este 10 óra körül egy ember rontott be a szobába azzal a hírrel, hogy az előbb dobolták ki, hogy statárium van. A helybeliek valamiféle felkelésre készültek, de nem derült ki, miért. Másnap jöttek is fegyveres katonák a faluba, de nem történt semmi incidens, és így el is mentek. Ennek ellenére Trstenjak már nem érezte magát biztonságban.

AZ ELSŐ ÚT VÉGE - MENEKÜLÉS

Trstenjaknak azonnal el kellett menekülnie Belatincról. Zsizsek tanácsára nem lovaskocsival távozott, mert belefutott volna a pandúrokba. Egy helybeli mezőkön és réteken futva vezette el a két testvért, Anton és Fran Trstenjakot egy Mura partján álló öreg malomig. Itt egy csónakkal átkeltek a Murán Stájerországba. A Mura túloldalán egy erdőbe értek, ahol Trstenjak kimerültén lefeküdt egy lombos erdő árnyékába és megpihent a szülőföldjén. Közben a pandúrok már keresték őt a Muraszombatból Belatinicon át Alsólendvára vezető úton. így ért véget 1883. szeptember 1-jén Anton Trstenjak első utazása a szombathelyi egyházmegye muraszombati, és részben lendvai esperességének falvaiban.

29 Trstenjak, 2006. 74. p.

30 Trstenjak, 2006. 75. p.

31 Trstenjak, 2006. 82. p.

71