Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - M. Kozár Mária: Anton Trstenjak útleírása a 19. század végi Vas vármegye szlovének lakta településeiről
A férfiak és legények az asztal körül ültek és bort ittak, míg a sok idős asszony a kemence körül ült, a fiatalabb asszonyok pedig az ablakon keresztül nézegettek befelé a kocsmába. Trstenjak szerint vasárnap délután az egész falu összegyűlt a kocsmában. A nők semmit sem ittak, csak nézték hogyan mulat a fiatalság, hogyan táncolja a csárdást. A kocsmai összejövetelek Trstenjak szerint családiasak voltak. Trstenjak látogatásának örültek az apátistvánfalvi kocsmában, és megtiszteltetésnek vették, hogy egy világi „uraság” leült velük egy asztalhoz, elfogadott tőlük egy italt, sőt még szlovénül is beszélt. Ez utóbbin különösen meglepődtek, mert az általuk ismert uraságok tudtak szlovénül.22 Az értelmiség egyetlen képviselői ezen a vidéken a papok és a tanítók, de mindkettő a hatalom parancsára cselekszik, írja Trstenjak. A dolinci plébános, Mentsik tanult emberként tisztelte a szlovéneket, de a magyar törvényeket is. Trstenjak rendszeresen levelezett vele, és 1883-ban személyesen is felkereste. Amikor Mentsik megtudta, hogy az apátistvánfalvi plébánossal nem beszélt, rögtön befogatta a lovakat a kocsiba és elhajtattak Apátistvánfalvára, Scsavnicsar plébános úrhoz, aki szívélyesen fogadta, házi borral kínálta őket. Dolincitól az onnan 2 óra járásnyira lévő Felsőpetróc sv. Nedelja katolikus templomához ment Trstenjak. Egy kisfiút fogadott fel vezetőnek, mivel az odavezető út bonyolultnak tűnt számára. Erdőn és réteken át érkezett délben a templomhoz, amely egy 310 méter magas dombon állt. A szegényes templom mellett egy szerény házikó volt a plébánia, amelyhez 10 falu tartozott 350 lélekkel. A templomban orgona híján a misén az éneket egy cséplő ember vezette, akit tanító úrnak hívtak. Fodor Károly plébános ridegen fogadta az idegent. Egy rövid szlovén-német párbeszéd zajlott közöttük: Plébános: „Sprechen Sie nicht deutsch?” Trstenjak (szlovénül): „De igen, ha kívánja.. Plébános: „Aber Sie wollen nicht.”23 Erre plébános eltűnt egy másik szobában és bezárta maga mögött az ajtót. Trstenjak még el sem tudott köszönni tőle, így hát gyorsan távozott és elindult a völgyben fekvő Felsőpetróc irányába. A sv. Nedelja katolikus templomától negyedórányira van Felsőpetrócon az a protestáns gyülekezet, amelyet Trstenjak 1883-ban utazása során elsőként felkeresett. A templom a szőlőhegy közepén állt, a közeli házban élt és dolgozott Terplán Sándor író. Utódjával, Imre fiával szeretett volna itt találkozni Trstenjak. Ahogyan a templomban nézelődött, észrevette őt a tiszteletes felesége a papiakból. Legkisebb gyermekével a karján előjött, két gyerek szaladt utána. így szólt az idegenhez: „Hallottam, hogy valaki járja a vidékünket, aki érdeklődik a népünk iránt. A férjem mesélte, aki örülni fog, hogy eljött a mi dombjainkra is. Isten hozta!”24 Mivel a férje csak másnap jött haza Szentgotthárdról, marasztalta, hogy szálljon meg náluk. Trstenjak délután bejárta a környéket. Találkozott egy helybelivel, aki így üdvözölte: „Szerencsés jó napot!” Trstenjak protestáns szokás szerint válaszolt: „Adjon Isten magának is!”. Szegényes a környék, de rendezett a mező, szőlő és a ház belseje is. 22 Trstenjak, 2006. 51. p. 23 Trstenjak, 2006. 60. p. 24 Trstenjak, 2006. 62. p. 69
