Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Feiszt György: Szakítva minden régi sablonnal. A női munkaerő megjelenése Vas vármegye közhivatalaiban a két világháború között
leányképzés nem képesít gyakorlati pályára, és nem adja meg a lehetőséget, hogy leányaink az élet küszködéseiben megállhassák a helyüket.”10 A Nőszövetség kongresszusa a kérdésben a következő állásfoglalást hozta: „A nagygyűlés múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy a tisztviselői pályára lépő fiuk és leányok teljesen egyenlő szakszerű kiképeztetésben részesüljenek. E célból egyenlő tervvel bíró, legalább 3 évre terjedő felsőkereskedelmi iskolák nyitandók fiuk és leányok számára és úgy a hatóságok, mint egyesületek és magánosok részéről fenntartott egy-egy éves, vagy ennél is rövidebb tartamú szaktanfolyamok beszüntetendők.”11 12 A Szombathelyre látogató Várossy Tivadar tankerületi felügyelő kimondta a verdiktet, miszerint a folyamatban lévő oktatási reform keretében a városnak önálló leánygimnáziumot kell szerveznie. Müller Ede helyi vállalkozó az 1914 áprilisában megtartott városi közgyűlésen szorgalmazta a leánygimnázium felállítását. Bár javaslatához a képviselők csatlakoztak, és megszavazták a határozatot, még 3 év telt el, amikor a gimnáziumban megindult a tanítás. A témában zajlott sajtóvitákban ritka volt az a személy, aki azzal érvelt a munka mellett, hogy az segíti a nők önmegvalósítását. Elsősorban megélhetési okok, a társadalmi változások folytán bekövetkezett anyagi kényszer - a nyomorúság és a nőkhöz méltatlan helyzetek elkerülése miatt - tartották megengedhetőnek a nők munkába állását, és ebből kiindulva határozzák meg azt a foglalkozási kört is, amelyet a nőies tulajdonságokkal összeegyeztethetőnek tartanak. A vita nagyon hasonlított a 2 évtizeddel korábban a szaksajtóban lezajlott polémiához, amely arról szólt, hogy férjhez mehetnek-e a tanítónők, illetőleg, hogy a házasság és a családalapítás mellett képesek-e teljes értékű szakmai teljesítményre. A nők munkavállalása tehát elsősorban az egyedülálló nők kényszerlehetőségeként jelent meg a korabeli gondolkodásban. A következő hivatalos levelet 1910 decemberében Igló (ma: Spisská Nová Vés, Szlovákia) polgármestere címezte Pécs szabad királyi városba: „A városi tanácsirodában alkalmazott gépírónő azon kérelemmel fordult a városhoz, hogy állásban véglegesíttessék, tisztviselői fizetési osztályba besoroltassék és a városi nyugdíjintézetbe felvétessék. Tisztelettel kérjük, kegyeskedjék bennünket értesíteni, Iwgy hatóságánál vannak e nők, mint köztisztviselők és milyen minőségben alkalmaztatnak, illetve ha csak, mint díjnokok alkalmaztatnak, milyen a díjazásuk."12 A 4 nappal később kelt válasz így hangzott: „Pécs városban nők, mint köztisztviselők csak tanítói minőségben vannak alkalmazva.”13 A kutatás azt mutatja, hogy a lényeget nem kerülgető, tömör pécsi válasz nem segített az iglói gépírókisasszony sorsának jobbra fordulásában, ugyanis a „Tiszti Cím-, és Névtár”-akban megjelent állománytáblák szerint a Trianonnal elcsatolt Igló hivatalaiban egyetlen hölgyet sem alkalmaztak. Nem lehet tudni, hogy a Szepes vármegyei város vezetői miért éppen Pécsett tájékozódtak a női munkaerő alkalmazásával kapcsolatban, de feltételezhető hogy valamilyen liberális iránymutatást remélve fordultak egy szabad királyi város polgármesteréhez. Magunk is úgy gondoltuk, hogy a női hivatalnokok al10 A nő és a társadalom: a Feministák Egyesülete és a Nőtisztviselők Országos Egyesülete hivatalos közlönye, 1913. 6. sz. 117. p. 11 Uo. 12 Források Pécs város polgárosodásáról, 1867-1921. Szerk. Nagy Imre Gábor. Pécs, 2010. 351. p. 13 Uo. 473
