Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Feiszt György: Szakítva minden régi sablonnal. A női munkaerő megjelenése Vas vármegye közhivatalaiban a két világháború között

kalmazásával a polgárosodott városok járhattak élen, és csatlakozni akartak. A Pécshez hasonló nagyságrendű és jogállású Székesfehérvár, Sopron és Nagyvárad (ma: Oradea, Románia) állomány tábláját megtekintve ugyanakkor meglepetéssel állapíthattuk meg, hogy szinte egyáltalán nem alkalmaztak nőket. 1910-ben mindhárom városban valamennyi alkalmazott férfi volt. Székesfehérváron még 1917-ben sem változott a helyzet, ekkor Sopronban 87 alkalmazottból egy, Nagyváradon pedig a 111-ból már két nőt foglalkoztattak. Ehhez képest a vármegyék egy árnyalattal liberálisabbnak tűntek: Abaúj- Torna vármegyében például már 1910-ben alkalmaztak egy hölgyet. Egyértelműen állítható, hogy a nők közhivatalba kerülésének legfőbb akadályát a jogi képesítés megszerzésének adminisztratív akadályozása jelentette, melynek - talán hihetetlenül hangzik, de - filozófiai okai lehettek. Ezzel kapcsolatos nézeteit Komis Gyula, a filozófia-, és jogtudomány professzora, a Magyar Tudományos Akadémia későbbi elnöke 1925-ben a „Napkelet” című folyóiratban publikált terjedelmes és tanulságos tanulmányában fejtette ki.

„A Feministák Egyesülete 1912-ben, a Magyar Nőegyesületek Országos Szövetsége 1917- ben kérelmezte, főképp gazdasági okokból, a jogi tanulmányoknak és pályáknak a nők számára, való megnyitását. E törekvés zászlóvivője a professzorok közül a kiváló római jogász, Szászy- Schwarcz Gusztáv volt, aki már 1910-ban cikket írt a »nők jogi stúdiumai« érdekében.'* A budapesti egyetem jog- és államtudományi kara több ízben határozatikig helyeselte és pártfogolta a kérelmet, melyet a Károlyi-kormány 1918-ban teljesített is. Ennek következtében ma hazánkban van néhány végzett jogi, ill. államtudományi doktornő. A forradalmakat követő kormány visszaállította a régi állapotot. Ezt nagyon helyesen tették. Most amikor a jogi kart, újból meg kell nyitni a nők számára, mert az ügyvédi pályán meg tudnának felelni, sőt egyik-másik ágában a közigazgatásnak is, mint pl. a népjóléti minisztérium gyermekvédelmi vagy egyéb szociális ügyosztályaiban."'5

„A jogi fakultásnak megfelelő keretekben nyitva kell államuk a törekvő s arravaló nők előtt is. De a nők egyetemi tanulmánya ne legyen divat. Szerte kell foszlatni azt az illúziót, mintha az egyetemi stúdium magától biztosítana gazdasági önállóságot a nő számára, akkor, mikor a férfiak nagy részét is a lateiner pálya szempontjából az egyetemek egyenest a B-lista számára képzik ki. Csonka-Magyarországon a férfi szellemi proletariátus mellett veszedelmesen növekszik az elégedetlen női szellemi proletariátus réme is. A magyar társadalom valóban a top-heavynek nevezett amerikai játékfigurához lesz hasonlóvá, mely - ólomból lévén a feje - az alsó rész teherbíró képességéhez képest túl nehéz a felső részében s mindig felfordul. Amikor azt hisszük, hogy már szilárdan áll, ismét csak eldűl, feje lehúzza, lábai az égnek állnak. Társadalmi organizmusunknak máris aránytalanul nagy a feje, így túl nehézzé nőne s állandóan közel volna a veszedelem, hogy a nemzeti közösség egész szervezetét a felfordulásba rántja. Az egyetemi nőkérdés nemcsak rideg gazdasági kérdés, hanem a kultúra kérdése is, s mint ilyen, egyben világnézeti probléma. A világnézeti problémák eldöntésében pedig nem a valóság tényei döntenek elsősorban, hanem az értékek hierarchiájáról táplált meggyőződésünk, mely a lélek irracionális talajából fakad.”.14 15 16 Bővebb kommentár nélkül is állítható, hogy a kérdés megérne egy alaposabb vizsgálatot.

14 A nő és a társadalom. A Feministák és a Nőtisztviselők Országos Egyesülete Közlönye, 1910. 4. sz. 190- 192. p.

15 Komis Gyula: Nők az egyetemen. = Napkelet, 1925. 2. sz. (továbbiakban: Kornis, 1925.) 177. p.

16 Kornis, 1925. 184. p.

474