Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Feiszt György: Szakítva minden régi sablonnal. A női munkaerő megjelenése Vas vármegye közhivatalaiban a két világháború között
kű érettségit adott. Az Országos Nőképző Egyesület budapesti felsőbb leányiskolájában működő gimnázium tantervében a fiúk számára is kötelező tárgyak mellett szerepelt az ének, a rajz és a kézimunka oktatása is. Az itt szerzett érettségi bizonyítvány birtokában a leányok már beiratkozhattak a bölcsészeti, az orvosi és a gyógyszerészeti karokra.4 Hugonnay Vilma - az első magyar orvosnő - még a Zürichi Egyetemen szerezte orvosi diplomáját, amelyet egy 1895-ben kiadott rendelet alapján itthon is sikerült elismertetnie.5 Az első Magyarországi egyetemet végző orvosnő, a tiszaújlaki születésű Steinberger Sarolta volt, aki 1895-ben Kolozsváron (ma: Cluj-Napoca, Románia) érettségizett és azonnal beiratkozott a nők előtt megnyitott orvosi egyetemre. 1900-ban ünnepélyes körülmények között vette át diplomáját Budapesten.6 7 A köztisztviselői pályáksem jelentettek perspektívát a nők számára. Egy négy polgári osztályt végzett nő, a közhivatalokban csak fogalmazói vagy annál alacsonyabb szintű beosztást, napidíjas vagy kezelői státuszt kaphatott, és legfeljebb titkárnőként, gépírónőként tudott elhelyezkedni. 1945 előtt a nőnek, ha hivatali karrierre vágyott, csak a magántisztviselői pálya maradt. Precedens értékűnek látjuk Illésy Györgyné Ember Lina országos sajtót is megjárt esetét, amely 1870 őszén történt: az asszony a képviselőházhoz fordult kérelmével, alkalmazzák őt gyorsíróként. A üggyel kapcsolatban a Tisztelt Házban parázs vita alakult ki. Somssich Pál házelnök ki is jelentette: „Míg én elnök leszek, addig asszony ebbe a terembe nem teszi be a lábát.”' Deák Ferenc ezzel szemben azt fogalmazta meg, hogy „...olyan egyént, aki ha valamit tud, és tudását érvényesíteni akarja, csupán azért, mert nő, elutasítani nem lehet. ”8 Az országgyűlés végül úgy határozott, hogy Illésyné alkalmazását elvben nem ellenzi, ám a gyakorlatban az elszánt hölgyet mégsem az országgyűlés, hanem a törvényszék foglalkoztatta. Az ellenállás azonban megtört, és egyre több tisztviselőnő kaphatott ilyen állást. A nőket a közszférában továbbra is leginkább postás kisasszonyként látták szívesen.9 A 19. és a 20 század fordulóján a nők képzésének ügyében ádáz küzdelem folyt. Erőteljes akciókat kellet indítani a leányokat érettségi bizonyítványhoz juttató vidéki leánygimnáziumok létrehozataláért, amelyek felállítása csak nehézkesen haladt. Az országban még 1912-ben is csak három nyilvános leánygimnázium működött. Szombathely iskolai infrastruktúrában az 1910-es évek elejéig semmilyen változás sem történt. Többször felmerült a kőszegi katolikus tanítóképző Szombathelyre költöztetése, és élénk sajtóvita folyt a polgári leányiskola felsőbb leányiskolává fejlesztéséről, de állami pénzeket erre a célra nem sikerült szerezni, így minden maradt a régiben. Jelentős lökést adott a szervezésnek a Nőszövetség 1913. évi szombathelyi kongresszusa, amely a kérdést egyik fő témájának választotta. Ennek apropóján a leányos szülők is mozgalmat szerveztek. „Nem kell ahhoz feministának lenni - írta az egyik anya -, hogy belássuk, a mai 4 Magyarországi Rendeletek Tára, 1895. II. 1680. p. 5 Magyar életrajzi lexikon. Szerk. Kenyeres Ágnes. Bp., 1969. (továbbiakban: MEL) 1. köt. 757. p. 6 MÉL 2. köt. 656. p. 7 F. Dózsa, 1991. 5. p. sUo. 9 Borbíró Fanni: A nők helyzete és a nó'kérdés alakulása a 19. századi Magyarországon. http://www.arkadia . pte.hu/magyar/cikkek/borbiro_nokhelyzete (Megtekintve: 2014- január 19.) 472
