Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Tilcsik György: Egy "ismeretlen" topográfiai leírás Magyarországról az 1820-as évek elejéről. Michael Kunits műve és Vas vármegyei adatai
között az Alsóőrben (ma: Unterwart, Ausztria), Felsőőrben és Pinkafőn (ma: Pinkafeld, Ausztria) élő nagyszámú posztókészítő értékesíti áruit. Ugyanakkor Kunits részletesen beszámol egy, a helyi adottságokra épülő kézműves tevékenységről. A részben kisneme- sek, részint uradalmi parasztok által lakott Jobbágyiban (ma: Jabing, Ausztria) miután a kevés és gyenge minőségű szántóföld nem biztosít megfelelő megélhetési lehetőséget, a település mellett lévő kisebb hegyen található speciális kék földből és nagyon finom homokból a helybeliek korsókat és füleskancsókat készítenek, amelyek az italokat tisztán és hidegen tartják, és amelyeket „petersdorfer Krüge” néven Magyarországon kívül Horvátországban és Illíriában48 is árusítanak. Kunits csupán röviden említi meg a könyék két nevezetes fürdőhelyét Tárcsát (ma: Bad Tatzmannsdorf, Ausztria) és Sóskutat (ma: Sulz, Ausztria), majd rátér az uradalom gazdálkodásának ismertetésére. Megtudjuk, hogy a gyepüfüzesihez hasonlóan, Erdődy György vörösvári uradalmában is a jobb minőségű szántókon különféle gabonaneműe- ket termeltek, és miközben kukoricát egyáltalán nem, annál több hadinát vetettek. A beszámoló arról is tudósít, hogy marharépát kevés, lóherét viszont annál több sikerrel termesztettek az uradalomban. Vörösváron svájceráj működött, és négy juhászaiban összesen 2000 nemesített birkát neveltek, és nyilván nyírtak is. A uradalomban lévő négy szőlőhegy közül a tudósítás szerint a bándoli (ma: Weiden, Ausztria) adta a legjobb bort, amelynek minősége a rohonciéval (ma: Rechnitz, Ausztria) vetekedett. A felfelé kerekítve 4054 holdat mindösszesen kitevő, és szépen rendbentartott uradalmi erdők jó vadászati lehetőségeket kínáltak. Kunits a liszt- és fűrészmalmok számbavétele után felsorolta a vörösvári majorban lévő, az Erdődy György konstruálta és a gyepüfüzesi uradalom leírásánál már említett, mezőgazdasági gépeket.49 „Nem mindenhol talál az ember a gazdaságban olyan rendet, tisztaságot és célszerű gondosságot, mint amilyet láttam és megfigyeltem mind Vörösváron, mind pedig Erdődy György gróf valamennyi gazdaságában: a majorság minden részében, az istállókban, az állattartásban és -ápolásban, a takarmány gépekkel történő elkészítésében, annak tárolásában, fel- és szétosztásában, a tej kezelésében, valamint a vaj, a zsír és a sajt elkészítésében.”50 - szólt elismerőleg a beszámoló, majd még külön is megemlítette a Vörösváron lévő nagyméretű cséplőgépet, amelyet a kifejezetten erre a célra emelt épületben úgy helyeztek el, hogy azt egy a Pinka vize által maghajtott kerékkel működtettek. A cséplőgépet - amely hat napszámossal naponta 70-80 keresztet51 nem csak kicsépelt, hanem külön is választotta és tisztította a szemeket, és kidobálta a kicsépelt szalmát - egy fehringi illetőségű lakatosmester készítette és állította fel. A leírásból értesülhetünk azokról a nehézségekről, amelyek az uradalom lakóit Pinka folyó és a különböző hegyipatakok gyakori kiöntése miatt sújtják, továbbá arról, hogy Erdődy György az uradalmaiban az alkalmazott tisztviselőknek és özvegyeiknek nyugdíjat, árvaságra jutott gyermekeiknek pedig azok 15 éves koráig támogatást ad. 48 Illíria, latinosán Illyria: az Adriai-tenger északi partjától északra elterülő tartomány volt. Az 1820-as években a Krajnát, Karintiát, Triesztet, Fiúmét, a mai Horvátország középső részét és Dalmáciát magába foglaló területet értették alatta. 49 Kunits, 1824. 112-118. p. 50 Kunits, 1824. 118. p. 51 Térfogatmérték. 1 kereszt = 20 kéve. 1 kéve = 5-17 kg. 1 kereszt= 100-340 kg. Bogdán, 1991. 407., 408-409., 618. p. 46
