Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Katona Attila: "Minden esztendőben örömnap az iskolák megnyitásának a napja". A leányoktatás dilemmái a 20. század elején Szombathelyen

érdekérvényesítő ereje teremtette meg, hanem a vallás és közoktatásügyi miniszter leányiskolákról szóló 1916-ban napvilágot látott rendelete.4

A témakör kutatás a során a városi iratanyagok, közgyűlési jegyzőkönyvek mellett a helyi médiumokban jöhettek számításba. Az utóbbiak hangsúlyozottan azért, mert ezek nemcsak a vizsgált témáról tudósítottak és tájékoztattak, hanem rejtett állásfoglalásukkal a nagyközönség - elsősorban a városi olvasó középosztály - érték- és érvrendszerének formálói is voltak.

Természetesen egy olyan demográfiai dagállyal megáldott korszakban, mint ami a 20. század elején Vas vármegye székhelyén tapasztalható, más jellegű problémákkal szembesültek a városatyák, mint a népesedési mélyponton. Szombathely élő legendája, Éhen Gyula (1853-1932) bon monja szerint két olyan dolog van, amelyekből sohasem lehet elegendően sok: a pénz és az iskola.5

Az iskolateremtés és -fejlesztés párhuzamos útjai előtt érdemes egy pillantást vetni a vármegye oktatási intézményrendszerére és kínálatára a századelső évtizedének közepén, az 1905/1906-os tanévben. Az érintett vasi diákok köre kb. 130.000-140.000 lehetett.6 * Az 518 népiskola mellett, négy fiúgimnáziumban képezték a diákokat: Kőszegen a bencések, amelynek 5. osztályához kapcsolódva a következő esztendőben indult a 6. évfolyam, Szombathelyen a premontreiek intézményében, Szentgotthárdon az állami algimnáziumra épülő államilag segélyezett főgimnáziumban, valamint a felsőlövői (ma: Oberschützen, Ausztria) evangélikus gimnáziumban. Ezek számítottak igazán középfokú iskoláknak az 1883. évi 30. törvénycikkely értelmében. A két felsőbb leányiskola a kőszegi evangélikus, és az 1905-ben megnyílt szombathelyi katolikus mellett, két tanítóképzője - Kőszegen és Felsőőrben (ma: Oberwart, Ausztria)' -, négy fiú (Szombathely, az államilag segélyezett kőszegi, az állami körmendi és a pinkafői (ma: Pinkafeld, Ausztria))8, valamint öt leány polgárija (Szombathely, Kőszeg, Körmend, Vasvár és Rohonc (ma: Rechnitz, Ausztria))9, továbbá 20 szakiskolája várta a tudásra mindig éhes nebulókat.

A plurális intézményfenntartói rendszer nemcsak a folyamatos versenyhelyzetet garantálta, hanem nagyban hozzájárult a szerencsésebb teherelosztáshoz is. A tandíjak nagysága a

4 Rébay Magdolna: Leány-középiskolák jogi szabályozása, 1895-1945. In: Vallásosság és kultúra. A Fiatal Vallás- és Ertékszociológusok Körének tanulmánykötete. Szerk. Gereben Ferenc. Bp., 2009. 251. p. (Agóra; 8.)

5 K. B. [Ka Béla[: Felsőbb leányoktatás = Vvm, 1904- aug. 28. 1-2. p.

6 Az 1900. évi népszámlálás alapján becsült adatok. A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. 1. rész. A népesség általános leírása községenként. Bp., 1902. 152-153. p. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat; 1.)

' Rectus: Vasvármegye közoktatásügye. = Szombathelyi Újság (továbbiakban: SZÚ), 1906. júl. 27. 2. p. Ezentúl még két emberbaráti intézete, egy börtöniskolája és 35 óvodája volt. A felsőlővői alreáliskola 1903-ban szűnt meg.

8 Polgári fiúiskolák. = SZÚ, 1906. szept. 16. 2-3. p. A diákok létszáma: Szombathelyen 357, Kőszegen 106, Körmenden 126, Pinkafőn 90 fő volt. Szombathelyen a diákok 70%-(249 fő) római katolikus, izraelita 22% (81 fő), a maradék evangélikusnak (18), illetve reformátusnak (9) vallotta magát. A statisztikák alapján a szülők foglalkozása úgy alakult, hogy 41 őstermelő, 90 iparos, 64 kereskedő és alkalmazott, 115 tisztviselő, 25 szolgálattevő és 22 magánzó.

9 Polgári leányiskolák. = SZÚ, 1906. szept. 30. 2-3. p. A leány polgárik előiskolának számítottak a tanítóképzőhöz és a kereskedelmi tanfolyamhoz. A községi szombathelyi mellett államilag segélyezett községi a körmendi, állami a kőszegi volt, egyházi a vasvári szent domonkos, valamint a megváltóról elnevezett rohonci. Szombathelyen párhuzamos osztályban 316-an tanultak, Körmend 91-en, Kőszegen 100-an, Vasváron 40-en, Rohoncon pedig 28-an.

460