Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Melega Miklós: A női szerzetesrendek megtelepedése Szombathelyen a dualizmus korában
Az egy emeletes zárda felépítésére a kármeliták a domonkosokkal szinte egy időben, 1905 májusában adták be kérvényüket, és hamarosan meg is kapták a várostól az engedélyt. A kívülről piros burkolótéglával díszített rendházat a templom mögé, azzal egybe- kapcsoltan helyezték el. A munkálatok Metzner József kőművesmester irányításával 1905. május végén indultak, és olyan jó ütemben haladtak, hogy 1906 tavaszán már a beköltözés időpontjának kitűzése is időszerűvé vált lett. Őszre elkészült a vízvezeték és a csatornázás is, a ház pincéjében a rendtagok számára elfalazható fülkéket magába foglaló kriptát alakítottak ki.84 1907-ben a zárda pincéjét alagcsövezték az állandó talajvízproblémák miatt, továbbá a hívek adományiból a templomban áldoztató rácsot készíttettek.85 1907 nyarán a főnöknő a zárda udvarának parkosítását kérvényezte a várostól, mert az építkezésre felvett nagy összegű kölcsön miatt erre már nem maradt pénze a rendnek, majd 1 évvel később - a kápolnát őrző remete elhunytét követően - az apácák engedélyt kértek a remetelak elbontására és a szabaddá vált területen egy park kialakítására, valamint annak körülkerítésére. A külvilágtól elzárt, saját használatra szolgáló kert azért bírt központi jelentőséggel a nővérek számára, mert a kármeliták szigorú szabályzata szerint ez volt az egyetlen hely, ahol szabadban lehettek, ahová külön engedély nélkül kiléphettek levegőzni.86 PÉNZÜGYI ALAPOK ÉS NEHÉZSÉGEK Kármeliták szinte pénz nélkül érkeztek Szombathelyre. Maguk elhatározásából jöttek, és nem a város, illetve az egyházmegye hívta ide őket. Nagyvonalú támogatásra az előbbi felektől azért sem számíthattak, mert a domonkos nővérek éppen folyamatban levő letelepítése és iskolaépítése hatalmas összegeket emésztett fel, a püspökség által e célra elkülönített zárda-alap kimerült. A kármelitáknak kiindulásként mindössze 14-000 korona saját erő állt rendelkezésére az építkezés megkezdéséhez, ezen felül az alapítást kezdeményező apáca „hozománya” jelentett még némi anyagi segítséget számukra. A nővérek bőkezű helybeli mecénások támogatására sem nagyon számíthattak, mert az adakozásra kész városi lakosok erőforrásait a zárda-alap javára korábban történt befizetések elapasztották. Ebben az akár kilátástalannak is tekinthető helyzetben a kármeliták elszántsága mégsem ingott meg. Sorsukat alapvetően az Isteni gondviselésre bízták, és hitüknek, várakozásaiknak megfelelően fokozatosan sikerült is a szükséges anyagiakat előteremteniük.87 Az összesen 100.000 koronára előirányzott építkezési kiadások fedezésére az apácák 1905 júliusában 60.000 korona hitel felvételéről döntöttek. A kölcsönt 1906 májusában tudták felvenni, Esterházy Miklós herceg (1869-1920) közbenjárásának köszönhetően, aki kezességet vállalt a hitelintézetnél a nővérek adósságáért, sőt ígéretet tett arra, hogy az első években, amíg a zárda meg nem erősödik, az éves törlesztőrészleteket is kifizeti. Ez utóbbi vállalása végül nem ebben a formában valósult meg, hanem egy jelentősebb pénzadományt küldött. Mivel az apácák nem mozdulhattak ki a kolostorból, pénzügyeik kezelésére Soós 84 VaMLSzv.pg. Közig. ir. III. 194/1911.; SZEL AC 3400-1/1908. (3022/1905., 1189/1906.); SZEL Kárme- lita rendház (továbbiakban: Kárm. Rendh.) iratai; A kármelita apáczazárda. = SZU, 1905. ápr. 30. 6. p.; A kármelita zárda épitése. = SZÚ, 1905. máj. 28. 5. p. 85 SZELAC 1680/1907., 1968/1907. 86 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 355/1908. 87 SZEL AC 3400-1/1908. (4429/1904.) 452
