Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Melega Miklós: A női szerzetesrendek megtelepedése Szombathelyen a dualizmus korában

István kármelita tartományfőnököt kérték fel. A nővérek 1905 októberében országos kö- nyöradomány-gyűjtésre kértek engedélyt a belügyminisztertől, így a fél éven át köröztetett íveket aláíró magánszemélyek adományai is hozzájárultak az ügy sikeréhez.88

Dr. István Vilmos püspök eközben aggodalommal figyelte, hogy az apácák ilyen nagyságrendű adósságot halmoztak fel ahelyett, hogy kellő tartalékkal álltak volna neki az építkezésnek. Kétségei támadtak, hogy a nővérek képesek lesznek-e visszafizetni a hatalmas tartozást, amellett, hogy meg is kell majd élniük valamiből. Éppen ezért mielőtt megadta volna az engedélyt a nővéreknek a zárdába történő bevonulásra, a biztonság kedvéért egy részletes pénzügyi törlesztési tervet készíttetett a renddel, és személyes találkozót is kezdeményezett Soós István tartományfőnökkel. Óvatossága ellenére a püspök 1906 decemberében mégis azzal kellett szembesüljön, hogy az apácák az ő tudta és beleegyezése nélkül az építkezés céljára engedélyezett összegen felül további 12.000 korona hitelt vettek fel a kolostor berendezésére. Fennálló tartozásuk ezzel megközelítette a 71.000 koronát, s az egész beruházásra mintegy 103.000 koronát fordítottak. Az erősen eladósodott, fizetésképtelen nővérek nem tudták a vállalkozó építőmesternek kifizetni az elvégzett munkáért járó utolsó részletet, aki ezért a püspökhöz fordult, segítséget kérve a helyzet rendezéséhez. Az apácák szorult helyzetéről - a kármelita tartományfőnök tájékoztatása nyomán - tudomást szerzett Esterházy Miklós herceg, a katolikus intézmények országos hírű mecénása, és a rend segítségére sietett. 1907 augusztusában 10.000 koronás adományt juttatott a zárdának, amely összeg a kolostor 1 éves bevételének felelt meg. Az apácák ebből végre ki tudták fizetni az építési vállalkozónak járó 7000 koronát, és ezzel részben elsimult a kínos ügy.89 Ugyanakkor a püspök továbbra is nehezményezte, hogy a szombathelyi házfőnöknő a hitelfelvétel ügyében az ő engedélye nélkül cselekedett, ezért a tartományfőnököt hívta Szombathelyre, hogy oldja meg a helyzetet, „... annál is inkább, mert most már az egész város a kármeliták kínos pénzzavarát tárgyalja. És a nővéreknek korábbi jóakarói közt is sokan ellenszenves érzülettel vannak eltelve a csupa meggondolatlansággal építkező és költekező apácák iránt.”90 Az apácák eközben mindig igen bizakodón nyilatkoztak saját helyzetükről és jövőbeli kilátásaikról, ám a jelek szerint a szombathelyi megyés főpásztor sokkal racionálisabb módon gondolkodott, mint a gondviselésre bátran ráhagyatkozó szerzetesek. A püspök kemény hangon kérte számon Soós Istvántól is, hogy miért járult hozzá ilyen nagy mértékű, fedezet nélküli túlköltekezéshez. A tartományfőnök ugyanakkor visszautasította a személyes felelősségét felvető vádakat, kifejtve, hogy ő csak utólag értesült a gondokról, amikorra az adósság már felhalmozódott, ráadásul a nehéz helyzetben ő szerzett Esterházy Miklóstól a nővérek számára segítséget, valamint egy alacsony kamatozású 30.000 koronás hitelt. Soós úgy látta, az apácák nem jártak el felelőtlenül, hanem előre nem látható tényezők következtében - csatornázás, vizesedés miatti alagcsövezés szükségessége - növekedtek meg kiadásaik. Hitet tett amellett, hogy a nővérek szorgalmas munkából fakadó bevételeikből képesek lesznek

88 VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 2609/1905.; A karmelita apácák zárdájára. = SZÚ, 1906. jún. 3. 7. p.; SZEL AC 3400-1/1908. (2261/1905., 3353/1905., 3467/1905., 1841/1906., 1924/1906., 3739/1907.)

89 SZEL AC 3400-1/1908. (1383/1906., 1631/1906., 3819/1906., 3971/1906.), 2959/1907., 3017/1907.; Eszter- házy Miklós herczeg kitüntetése. = SZÚ, 1907. okt. 20. 7. p.

90 SZEL AC 3400-1/1908. (2346-2347/1907.)

453