Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Melega Miklós: A női szerzetesrendek megtelepedése Szombathelyen a dualizmus korában
gyarországi zárdájukat és iskolájukat, amely ezzel „anyaházi” rangra emelkedett, tekintve, hogy a későbbiekben innen kiindulva történtek a további hazai kolostoralapítások.9 A kívülről jött kezdeményezés Szombathelyen tehát ekkor még nem találkozott fogadókészséggel. A közgyűlés döntése nyomán a vármegyeszékhely egy történelmi esélyt szalasztott el, amelyhez hasonló alkalomra ezután közel 40 esztendőt kellett várni. 1867 után az apácák letelepedése ügyében 2 évtizednyi csend következett, és a történet ezzel le is zárulhatott volna, ha az 1880-as évektől nem következik be egy újabb fordulat az ügyben. A SZOMBATHELYI APÁCAZÁRDA ALAPÍTVÁNY A nőoktatás területén a városban nem volt bőséges a kínálat. Az 1872-ben megnyitott püspöki elemi iskolában fiú- és leányosztályok is működtek, de helyhiány miatt minden jelentkező lány felvételére nem adódott lehetőség. Középszintű továbbtanulási lehetőséget csupán az 1880-as évektől működő állami fenntartású polgári leányiskola biztosított.10 Az 1883-ban megválasztott szombathelyi püspök, Hidassy Kornél (1828-1900) beiktatásától fogva kiemelt figyelmet szentelt a leányoktatás ügyének, felismerve annak társadalmi fontosságát, hogy az egyházi iskolák keresztény hitüket átadni képes családanyákat neveljenek.11 A megyés főpásztor egy apácák vezette iskola megalapítását vette tervbe, s ennek érdekében első lépésként a szükséges anyagi források előteremtésén kezdett fáradozni. Kezdeményezéséhez elsőként dr. Boros Károly szombathelyi plébános támogatását sikerült megnyernie, aki a püspök javaslatára úgy végrendelkezett, hogy halála után teljes vagyonát a felállítandó apácazárda céljára fordítsák. 1883-ban történt elhunyta után 15.000 forintot meghaladó hagyatékával jött létre a zárda-alap, amely a későbbiekben az ügy sikere szempontjából kulcsfontosságú szerepet játszott. A kezdeményezés életerősnek bizonyult, évek múltán sem merült feledésbe, és a pénzalapba idővel már nem csak Szombathelyről, hanem az egyházmegye más vidékeiről is érkeztek felajánlások. Leggyakrabban papok, a mindenkori püspökök és több anonim jótevő adakozott az alap javára.12 Az apácaiskola létesítésének ügyében újabb fordulópont jelentett, hogy az 1867- ben tanúsított elutasító állásponthoz képest gyökeresen megváltozott a városvezetésnek a kérdésről alkotott véleménye is, éspedig olyannyira, hogy 1886 tavaszán a tanács tagjai - felekezeti hovatartozástól függetlenül - testületileg keresték fel a püspököt, hogy az apácaiskola ügyének előmozdításához segítségét kérjék a város nevében.13 Az indítvány előterjesztője Éhen Gyula (1853-1932) volt, akit hithű reformátusként ismertek, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy éppen ő javasolja tagtársainak, hogy a városból hiányzó felsőbb leányiskola és apácazárda létesítése érdekében forduljanak a püspökhöz.14 A megyés főpásztor elé járuló küldöttség e szavakkal fogalmazta meg kérését, álláspontját: „Egész Európában mindenfelé szorongatott kebellel látjuk a valláserkölcsi nevelés hiányából 9 VaMLSZDNir. album 1-2. p. 10 Néhány őszinte szó a Szombathelyen szervezendő felső-ipariskola kérdéséhez. = Vasmegyei Lapok (továbbiakban: VL), 1883. febr. 11. 2. p.; Apácza-iskola. = VL, 1886. ápr. 1. 3. p. 11 SZEL Szombathelyi apácazárda alap számadásai (továbbiakban: Szász); A megyés püspök felszentelése és beiktatása. = VL, 1883. máj. 6. 1-2. p. 12 SZEL Szász; SZEL AC 907-908/1905.; A szombathelyi apáczazárda megalapítói. = Szombathelyi Újság (továbbiakban: SZÚ), 1905. márc. 19. 2-3. p. 13 Apácza-iskola. = vL, 1886. ápr. 1. 3. p.; Vallásos nevelést! = VL, 1886. ápr. 4- 1-2. p. 14 VaML Szvt.Tjkv. 311/1886. 433
