Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Tilcsik György: Egy "ismeretlen" topográfiai leírás Magyarországról az 1820-as évek elejéről. Michael Kunits műve és Vas vármegyei adatai

Kunits az uradalmakról vagy földbirtokokról közölt leírásai elé szinte kivétel nélkül, továbbá az egyéb, hosszabb leírások elé gyakran rövidebb-hosszabb terjedelmű „tartalom] egyzék”-et illesztett. Ebben a leírásban egymás után következő', de egymástól amúgy nem, pontosabban csupán egy új bekezdés indításával elválasztott tematikus egységek sorrendjében, előzetesen közölte, mintegy „beharangozta” azokat egy-két szóval, olykor rövid mondattal.

Az uradalmak esetében a leírás a fekvés, a föld- és vízrajzi viszonyok, az uradalom alkotórészeinek és általános tulajdonságainak ismertetésével, az uradalom területén áthaladó kereskedelmi, posta- és katonai utak számbavételével, olykor az ahhoz tartozó települések felsorolásával indul, majd az aktuális tulajdonosról és családjáról, valamint az ő közvetlen felmenőiről és azok különböző érdemeiről eszik szó. Ezt általában uradalom vagy birtok központi települése és/vagy az uradalmi kastély és kastélykert olykor részletező bemutatása követi. Ennek részeként szerezhetünk tudomást az uradalom tulajdonosa és/vagy felesége művészet- és tudománypártoló tevékenységéről, továbbá a kastélyban megtalálható volt különféle, nem egyszer speciális gyűjteményekről.

A legtöbb uradalmi leírás döntő részét az abban folytatott mezei gazdálkodás részletes ismertetése, az alkalmazott művelési módszerek leírása, a jellemzően termelt gabonafélék, a kapás- és egyéb haszonnövények, a tenyészett állatok, az erdőgazdálkodás jellemzőinek felsorolása, az erdőgazdálkodás jellemzőinek, az uradalom különféle ipari üzemeinek, berendezéseinek, gépeinek számbavétele, és az uradalom, illetőleg lakóinak a kereskedelemi tevékenységét bemutató információk teszik ki. Kunits Mihály természetesen nem mulasztja el, hogy szinte minden uradalom esetében megemlít egy-két olyan, speciális, helyi sajátosságot - így például a környéken lejátszódott nevezetes történelmi eseményeket, fennmaradt romokat, az uradalom területén végrehajtott folyószabályozási vagy gátépítési munkákat, lezajlott humán, vagy állatjárványokat stb. -, amelyek csak az adott helyre voltak jellemzőek. Kunits miközben általában kitér mindazon tényezők - így például a föld gyenge minősége, a kedvezőtlen időjárási viszonyok, a gyakorta pusztító árvizek stb.- ismertetetésére, amelyek a mezőgazdasági munkákat hátráltatták vagy nehezítették, és ez esetekben mindig erősen hangsúlyozza és dicséri a földművelésből élők szorgalmát, munkabírását és azon tulajdonságait, amelyekkel e nehézségeken úrra igyekeztek lenni. Ugyancsak jellemző a szerzőre, hogy az uradalmak tulajdonosait általában jóságos, felkészült, a mezei gazdálkodásban és az állattenyésztésben általában kellően jártas, az új és modern eszmékre és ismeretekre nyitott, parasztjaival, azok kisebb és nagyobb gondjaival mindenkor törődő, ezért velük kifejezetten jó, mondhatni atyai viszonyban lévő, filantróp emberként említi, aki miután felismerte, hogy jobbágyaival kölcsönös, de nem teherként jelentkező „függőségben” él, és aki az előbbiekből adódóan a szükséges változások és reformok letéteményese és irányítója.

A kötetben lévő, számszerű többségben lévő, rövidebb, legfeljebb néhány oldalnyi ismertetések előtt - érthető okokból - nem áll „tartalomjegyzék”, de a szerző ez esetekben is az általánostól haladva speciális felé, a fontosnak tartott egyedi információk megemlítése mellett tudatosan és mindig igyekszik azokat a személyeket, ismeretekeit, tulajdonságokat és jelenségeket a középpontba állítani, amelyek alkalmasak az új- és korszerű eljárások és munkamódszerek alkalmazásából fakadó különféle előnyök bemu38