Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A nők Vas vármegye 16-20. századi történetében - Tilcsik György: "... tulajdon magzatjának vakmerő gyilkosává lett..." Csecsemőgyilkos anyák Szombathely Város Törvényszéke előtt a 19. század első felében
alügyész kijelentette, hogy nem látszik bizonyítottnak, hogy Szabó Anna megölte volna újszülött gyermekét, és ezért kérte, hogy a leányt helyezzék szabadlábra.39 Miután a védelem által a törvényszék elé terjesztettet tanúvallomásokat felolvasták, és bába, Jánosné és Csollán Ferenc vallomását azok megeró'sítették,40 ismét a vád következett. Ritter főügyész gyorsan a dolog közepébe vágott, és újólag azzal vádolta meg Szabó Annát, hogy mindvégig titkolt terhességének végét érezve csupán az a lehetőség maradt előtte, hogy megszületendő gyermekét vagy direkt módon vagy pedig a szükséges segítség elmulasztásával megölje. Ritter hivatkozott az orvosi szakvéleményre, amely szerint a gyermek jólfejlett, ép és egészséges csecsemő volt, így aligha hihető, hogy holtan született. E szakvélemény ugyan nem tartalmazott arra vonatkozó adatot, hogy a leány közvetlenül megölte volna gyermekét, azonban egyértelműnek látta a vád képviselője, hogy Szabó Anna nem nyújtott segítséget ahhoz, hogy gyermeke életben maradjon. Ennek bizonyítására Ritter megemlítette, hogy a leány elmulasztotta elvágni a köldökzsinórt, jóllehet korábbi szülése okán tudnia kellett, hogy ezt meg kell tenni. A főügyész ugyanakkor - reagálva a védelem felvetésére - felhívta a figyelmet, hogy a tény, hogy Szabóék igyekeztek orvost, illetőleg bábát hívni, nem Szabó Anna gyermekéről való gondoskodását mutatja, hanem ez sokkal inkább a szülők leányukért érzett aggódásának bizonyítéka. Összefoglalásképpen Ritter József úgy foglalt állást, hogy a leányanya gyermeke halálában való vétkessége nyilvánvaló, ezért kérte a már korábban indítványozott halálos ítélet kimondását. Zárásként a védelem még egyszer replikázhatott. Ennek során Tóth Imre lényegében sok újat nem tudott mondani, így igyekezve az érzelmekre hatni és megismételve a korábbiakat rámutatott, hogy a nyavalyatörésben szenvedő, gyenge, alig 18 - valójában azonban csaknem 25 - éves Szabó Anna gyermeke halva született, amelyet egyrészt az anya beteges állapota, másrészt az orvos vagy bába időben történő érkezésének elmaradása okozott. Ennek igazolására Tóth Imre hivatkozott Strasser József szakvéleményére, amely egyrészt leszögezte, hogy a csecsemő testén semmiféle kiilsérelmi nyom nem volt felfedezhető, másrész pedig megállapította, hogy a gyermek jobb tüdejébe még nem került levegő, amely arra utal, hogy nem élt. Emellett az alügyész újólag hangsúlyozta, hogy egyrészt a szüléskor a szobában tartózkodó és kihallhatott két idegen férfi egyike sem érzékelte, hogy a gyermek sírt vagy bármilyen életjelet adott volna, másrészt pedig azt, hogy Szabó Anna szégyenében és a kigúnyolástól való félelme miatt rejtette el az ágy alá halvaszületett gyermeket, és nem is akarta azt az időközben megérkező bába nyomatékos kérésére sem előadni. Tóth Imre összefoglalásképpen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vád valamennyi érvét sikerült cáfolnia, ezért kérte, hogy a vádlottat - akinek ártatlansága ily módon bebizonyosodott - a bíróság helyezze szabadlábra,41 egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a leány letartóztatása és fogvatartása óta több alkalommal is nyavalyatörést kapott, amely tény alátámasztására benyújtott egy igazolást.42 VaML Szvkt. TBp. SzA Pir. Pjkv. Szombathely, 1814- július 20. 40 VaML Szvkt. TBp. SzA Pir. Pm. „2”. Györkös Ferencné Leopold Anna, János Mihályné Schütz Anna és Csollán Ferenc tanúvallomása. Szombathely, 1814- június 27. 41 VaML Szvkt. TBp. SzA Pir. Pjkv. Szombathely, 1814- július 20. 42 VaML Szvkt. TBp. SzA Pir. Pm. „3”. Angyal Antal, Kovács József és Kuglitstits Mihály igazolása. Szombathely, 1814. július 25. Egyértelmű, hogy az igazolás nem a rajta szereplő időpontban készült, hiszen akkor azt a védelem nem tudta volna bemutatni a 1814. július 20-án megtartott tárgyaláson. Lehetséges, hogy az igazolást június 25-én készült, és arra tévedésből került a július 25-ei dátum. 378
