Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Katona Attila: Huszárrohamok a dualizmuskori Szombathelyen
A helyszíni vértócsák tömkelegé mutatta a harc hevességét, a Gyöngyös (ma: Fó' tér keleti része) utcában pedig egy szétkaszabolt huszárcsákó a civilek diadalát. Mivel a rendőröket késón értesítették, nem akadt egyéb dolguk, mint fiákeren lepedó'be csavarva elszállítatni a huszárokat a laktanyába. A verekedó'ket a királyi ügyészégnek adták át, a huszárok a katonai kórházba kerültek, majd felgyógyulva szigorított fogságba, a dunkliba.35 Az eset kapcsán felmerült, hogy nincs az rendjén, miszerint a város leginkább frekventált részén minden vasárnap „orgiákat” tartanak, és ott a huszárok és a társadalom mindkét nemű „salakja” a legundokabb dorbézolást műveli. Ez sérti a közönség vallásos és erkölcsi életét, pedig a polgárság és a katonaság között a legjobb összhang megteremtésére lenne szükség. A Vasvármegye cikkírója kifejezte reményét, hogy a „... hetykélkedő altisztjeit és kihívó viseletű legénységét oly szigorú elbánásban részesítendi (majd az ezredpa- rancsnokság), mely elveszi a kedvüket a további botrányokozástól.”36 GYORS HELYZETÉRTÉKELÉS Az áttekintett, 1889 és 1891 közötti időszak záróakkordjának a húsvéti hangulatos találkozó mutatkozott, aminek hírlapi interpretációjánál már a falvédős életbölcsességek is helyet kaptak. „Mit ér a tavasz virág nélkül, az égbolt csillag nélkül, s a huszár mulatság verekedés nélkül.”37 Húsvét vasárnapján a Szántó kocsmában Rafael és Oszwald trombitások mulatták az időt, és miközben fejben lapozták a kottát, egy kevéssé hangoskodtak. A jelenlévők száma nem volt túl magas, de a hang- és zűrzavar annál nagyobb. A huszárok a kocsmai dorbézolás teljes repertoárját felvonultatták, melynek elengedhetetlen részét képezte a jelenlévő, nem éppen ártatlanságukról elhíresült, de az ivók látogatottságot lényegesen feldobó, a forgalmat növelő fehérszemélyek zaklatása, miközben a jókedvet kellőképpen illusztrálta a falhoz és földhöz vágott borospalackok növekvő száma. Mindezeket tetézte a kiszemelt férfival való, profi módon előadott kötekedés. A közmegbecsülésre és népi sikerre nem mindig számító produkciónak a rendőrség arra járt osztaga próbált véget vetni, nem sok sikerrel. A kardot rántó huszárok éppen a helyi policájok füleinek kicsipkézésén tanakodtak, és ezzel valóban egyedi színt varázsoltak volna a történetbe, meg vérfoltokat a padlóra, ha „deus ex machina”-ként meg nem jelent volna a katonai őrjárat. A hősiesség lufija kipukkadt, és a trombitások 21 napra a laktanya zárkáinak vendégei lettek. Az áttekintett másfél esztendő a „beüzemelés” időszakának tekinthető, de már ekkor világossá vált a szombathelyi közvélemény számára, hogy nem csupán anyagi előnyökkel, látványos gesztusokkal és örömmel járt a huszárság Szombathelyre történt telepítése,38 hanem kevésbé remélt katonai incidensekkel is. A három történet más-más városi helyszínen játszódott le, és ez azt mutatja, hogy az igazi törzshelyek kialakítása még folyamatban volt. Talán éppen ezért vehemensen kezdődött meg a pozíciók újraosztása, a városi alsó osztályok - kocsisok, napszámosok - erejüket fitogtató szereplői és 35 Véres verekedés. = Vvm., 1891. jan. 11. 5. p. 36 Uo. 37 A korabeli napilapok erősen kifogásolták, hogy az otthonról kapott pénzen a huszárok bagót és prófumot vásároltak, meg borra költötték. Garázda huszárok. = Dunántúl, 1891. ápr. 5. 5. p. 38 Az újságok örömmel számoltak be arról, hogy az ezredes a katonáival letisztította a Gyöngyös-hidat. Hírek. Letisztították. = Dunántúl, 1891. jan. 18. 4- p. 332
