Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Katona Attila: Huszárrohamok a dualizmuskori Szombathelyen
nek ígérkező turbékolást, hanem - a korábbi szoros kapcsolatra való hivatkozással - bejelentette alkalmi igényét az említett hölgyre és vélhetőleg izgalmas és ismétlésre szoruló szolgáltatásaira. Ibriny huszár szakaszvezetőt azonban nem olyan fából faragták, aki csak úgy lemond a félig már magáénak érzett portékáról, ezért azonnali távozásra szólította fel a nem kívánt jövevényt. A hangos szóváltás után a helyi próbálkozó úgy vélte, hogy talán nem ez a legtökéletesebb pillanat vágyainak beteljesülésére, ezért kicsit dúlva- fúlva távozott a helyiségből. Az érzelmileg felzaklatott és kissé ittas szakaszvezető azonban nem hagyhatta ennyiben a dolgot, és Dénes után ment. Mielőtt azonban távozott volna a sorházból, büszkeségét, a kardját új, szépreményű nőismerősére bízta, nem is sejtvén, hogy mily hibás döntés hozott. Nem azért, mert Kata pásztori szerepben rossz választás volt, hanem mert a férfi fegyverek markolászásában eddig is sok elismerést be- söprő hölgyemény kezébe most a corpus delicti került. A szakaszvezető az utcán hamar utolérte Dénest, és a hangos szóváltást test-testelleni viadal követte,26 melynek során a katonai kiképzés erényei „megcsillantak”, és a szakaszvezető pillanatok alatt leteperte áldozatát, és sarkantyújával egyedi motívumokat helyezett el Dénes Szilveszter arcán. Az eseményre odasereglő rendőrök nagy nehezen kiszabadították a szerencsétlen civilt a küzdelembe egyre inkább belefeledkező huszár kezei közül. Az ereje teljében lévő Ibriny természetesen szembeszállt a nem kívánatos rendőri erőkkel, melynek során a nála lévő késsel könnyebben megsebesítette Bodorkós József közrendőrt. Erre a rendőri alakulat, hogy a további nagyobb sérülést elkerülje, egy merész mozdulattal lefoglalta a Katinka ölében lévő huszárkardot, majd érezvén a döntés lehetséges következményét, az öt rendőr „hősisen” elszaladt a helyszínről. A most már nemcsak nemileg felzaklatott, de kardjától is megfosztott szakaszvezető a sorházban alkohollal erősen átitatott huszártársaihoz fordult a katonai becsület megőrzése és a fegyver visszaszerzése érdekében. Megindult a 40 kivont kardú huszár rohama a menekülő rendőrök után. A könnyebb felszereltséggel rendelkező és a helyszínt jobban ismerő rendőrök egérutat nyertek, a csizmás-sarkantyús huszárokkal szemben. A katonai alakzat egybentartása és az útvonal biztosítása érdekében hangos káromkodásokkal rohantak a városi policájok után, akik halálmegvető bátorsággal bemenekültek a városházára, és villámgyorsan bereteszelték az épület ajtaját. A huszár szakaszvezető kiadta az ostromparancsot, de vagy a lelemény, vagy a lovak hiánya, esetleg a korábban fogyasztott bátorságitalok gyenge felhajtóereje miatt ez kevésnek bizonyult, és nem tudni miért, de a kaput képtelenek voltak betörni. Az ablakok bezúzására nem mertek vállalkozni, vagy hiányzott a korabeli tananyagból. Hangos szóváltás keletkezett, amelyben a huszárság a török jövevényszóval átszőtt szakszókincsének minden nyelvi leleményét felvonultatta. A második ostrom is sikertelenül végződött, miként a percekkel később megindított harmadik roham is. A helyi rendőrség állta a sarat a városháza díszes falai között a huszárrohamokkal szemben. Vagy a feladat nehézsége, vagy a cselekedet súlya, esetleg a kimaradási idő végének közelsége miatt a huszárok úgy döntöttek, hogy véglegesen visszavonulnak kaszárnyájukba. A helyszínen csak a nap kétszeres vesztese, Ibriny József szakaszvezető maradt, aki kardja nélkül nem merte elhagyni az ostrom színhelyét. Talán kicsit kijózanodva cselhez folyamodott, és a színház felöl kívánt az épületbe behatolni. Vesztére, mert a forgatagra ideérkező újabb 26 Városháza ostroma. = VL, 1890. febr. 13. 2. p.; Városháza ostrom alatt. = Dunántúl, 1890, febr. 6.-7. p. 329
