Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Katona Attila: Huszárrohamok a dualizmuskori Szombathelyen
rendőri őrjárat egy tizedes vezetésével letartóztatta a magára maradó huszárt és a rendőrségi fogdába kísérte. Reggelre kijózanodva, természetesen tagadott mindent. A városlakók pedig elszörnyülködhettek, hogy egy huszárkardért képesek voltak megostromolni a Városháza díszes épületét. Mentségükre legyen mondva, hogy számottevő kárt nem okoztak, és Feldmann Bódog orvos még az este során ellátta a megsebzett rendőrt.27 28 Az erkölcsi kommentárokban nem szűkölködő „Vasvármegye” megjegyezte: „Többé ilyen ne forduljon elő. A városunkban eddig fennálló példás közrendet a kötelességükről megfeledkezett katonák többé ne zavarják meg.”18Talán az esetnek is szerepe lehetett abban, hogy az azt követő hónapokban nyugalom volt a városi szórakozó helyek világában, és a helyi civilek valamint a kalandra éhes huszárok nem konfrontálódtak egymással. A csoportok közti távolság ezután is fennmaradt, és a rendőrség csak kellő bátorság birtokába merte a dőzsölő huszárokat figyelmeztetni az együttélés szabályainak betartására, de gyakran megkapta a vendéglátóhelyeken a „Nekünk czivil hatóság nem parancsol!"29 - kemény riposztját. A VÍZKERESZTI CSATA A korai időszak legemlékezetesebb esete 1891. január 6-án, vízkeresztkor a Zöldfa vendéglőben zajlott le, amelyről a „Vasmegyei Lapok” csak lakonikus tömörséggel tudósított. Az említett vendéglőben egy bormámorban úszó huszár földre vágott egy literes üveget, és amikor ezt a pincér nehezményezte és kérte az üveg árát, erre ő kardot rántott, a pincér pedig a szomszéd szobába menekült. Az eset láttán felbolydultak a jelenlévő civilek: Gálovics János kocsis egy hosszú kést rántott elő, míg a többi a lámpát oltotta el és megkezdődött az általános dulakodás. Ez egy túlságos egyszerű interpretálása lett a történet indulásának, ennél társadalomtörténetileg tanulságosabb, érdekesebb változatát mutatta be a többi médium. A függetlenségpárti hetilap, a „Dunántúl” arról számolt be, hogy három huszár, névszerint Bednarik József, Szína István és Szabó István szorgoskodott, hogy ezen cudar világban Czifrák borába fojtsa lelke szomorúságát. E magasztos tevékenységükben méltó partnerre találtak a helyi világ prominens képviselőivel a kocsisok, napszámosok 15 fős társaságával. Az erőviszonyok így nagyon egyenlőtlennek tűntek, és, hogy a felejtés tökéletesebb legyen, Gacsiba bandája húzta a talpalávalót.30 Aki akart élt a korabeli 4652/1886. sz. BM rendelet kínálta kibúvóval és táncra kerekedhetett. Az más kérdés, hogy a rendelet kocsmákra vonatkozott, maga a tényállás eldöntése is lehetett viták tárgya.31 A helyi korhelyvilág két, kitűnő verekedő hírében álló, a rendőrség által számontartott figurája, Bauer Antal szabólegény és Pekker István, szentmártoni földműves táncos repertoárjuk, a csárdás fejezetének egyre szenvedélyesebb és tüzesebb részeit jelenítették meg. Mégpedig olyannyira, hogy ez már irritálta a jelenlévő huszárokat is, 2j Városháza ostrom alatt. = Dunántúl, 1890. febr. 16. 6. p. 28 Városháza ostrom alatt. = Dunántúl, 1890. febr. 16. 7. p. 29 Véres verekedés. = Vvm., 1891. jan. 11. 5. p. A k. u k. hadseregek nem voltak alárendelve a magyar kormányzatnak, nem létezett szoros kapcsolat a két intézmény között. Hajdú, 1999. 111. p. 30 Véres verekedés. = Vvm., 1891. jan. 11. 5. p. 31 A Belügyminiszter 1886. évi december 12-iki 4652-es rendeletében lehetővé tette, hogy ha a kocsmában lévő zenétől néhány vendég táncra is perdül ez nem számít büntetendő cselekedetnek. BM rendelet 330
