Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Bariska István: Botrány a kőszegi Szent Jakab-templomban, 1718.
a következmény is érthető, hiszen a büntetést helyi, azaz kőszegi jogszokás szerint szabták ki: egynihány pinteken publice az kapu közben megh csapatassik, az után pedighlen az Hóhér által az N[emes] Város határábul ki kísértessik, és mint ezen annak határibűi örökösen sub poena gravissima relegáltassik, és soha nekie ezen N[emes] Városban vissza jönyi szabad ne lehessen”.3' A megcsapatás a testi fenyítések és a korabeli büntetőjogi értelemben a megszégyenítő büntetések közé tartozott, miként a korbácsolás és a botozás is, amelyeket kőszegi polgárokkal szemben nem alkalmaztak. Schaffer vesszőzését több alkalommal és mindannyiszor pénteken, nyilvánosan kellett tehát végrehajtani, amikor is városlakók jelenléte biztosított volt. Ezután kikísérték a város határán túlra, melynek végrehajtását is a hóhérra bízták, és „... a legsúlyosabb büntetés terhe mellett...” 37 38 azaz a halálbüntetés hírével örökre száműzték. A száműzetés szabadságbüntetésnek számított, miként a tömlöc és börtön. Kőszeg azonban nem akarta ezt az „... advena és vagus ...”,39azaz jöttment és vagabund személyt a saját költségén tovább áristomban tartani.40 Az már egy másik, és ugyancsak vizsgálatra érdemes kérdés, hogy Schaffer hogyan került Kőszegre, és ebben a bírónak - akinek a jöttmentek és vagabundok szemmel tartása is feladatai közé tartozott - mennyi és milyen felelőssége volt. A HELYI USUS MINT AZ ÍTÉLET JOGFORRÁSA Az 1719. február 7-én végső döntést meghozó tanácsosok egy része 1718 augusztusában is jelen volt a különös per felvételekor, így Pammer János városbíró, Ivcsics György, Sailler János és Solderer Bertalan belsőtanácsosok. Az ítéletet kimondó ülésen megjelent az a Miklóssy Miklós is, akinek szolgálóleánya ellen követte el Schaffer a csúfos bűntettet. A belsőtanácsosok közül csatlakozott még Ciliig András, és az 1718 augusztusában megtartott ülés résztvevői közül külső tanácsnokként ott volt Hajdú István, Kern János, Paár János és Balla Szűcs János, miközben a katolikus külsőtanácsosok közül Friedberg Andrást és Illovai Jánost hívták be, míg az evangélikusokat Maierhoffer János és Unger Mihály képviselte.41 A tanácsosok - jóllehet a felekezeti szembenállást nem függesztették fel - ebben az ügyben vallási hovatartozástól függetlenül, egységesen azonos álláspontot foglaltak el. Az eset eljárási részleteit Lada György, a város katolikus ügyésze terjesztette elő, aki azt állította, hogy „... az proxime el múlt 1718 Esztendőben sub decursu Mensis Juny in vinculis adstáló Schaffer György...”,42 azaz „... legközelebbi elmúlt 1718. esztendő június folyamán bilincsben lévő ...”43 44 Schaffer követte a „... fajtalankodást...”.44 Nehezen értelmezhető ez az állítás, hiszen az eset 1718. augusztus 14-én este történt, és a vádlott Sopron vármegyei ügyei miatt szabadlábon volt, amit a nádori kegyelemlevél igazolt. Érdekes és feltűnő, hogy ez, a városi ügyész előterjesztésében meglévő nyilvánvaló ellentmondás a tárgyalás során mindvégig megmaradt. Lada végül latinul ismételte meg Schaffer fajtalankodásának meghatározását: „... per polio [ti] onem illicitam virgae suae ...”45 elkövetett „... 37 VaML KFL Kvtjkv. 1718-1719. Kőszeg, 1719. február 7. 120. föl. 38 Uo. 39 VaML KFL Kvtjkv. 1718-1719. Kőszeg, 1719. február 7. 119. föl. 40 Uo. 41 VaML KFL Kvtjkv. 1718-1719. Kőszeg, 1719. február 7. 118. föl. 42 VaML KFL Kvtjkv. 1718-1719. 1719. február 7. 119. föl. 43 Uo. 44 Uo. 283
