Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Bariska István: Botrány a kőszegi Szent Jakab-templomban, 1718.
gonoszságot és vitket attentálnyi semminek vélte ...”.46 Ezután Lada elismerte, hogy az ország törvényei között nincs olyan Speciális Actus ...”,47 vagyis különös szakasz, amelynek alapján főbenjáró bűnnek lehetne a tettként lehetne definiálni.48 A száműzetés, a relegatio a kőszegi jogszokások között igen régi ítéletfajta volt. 1531- ben Paul Fleischhacker feleségét házasságtörés miatt vagyonelkobzás mellett kötelezték arra, hogy hagyja el a várost, és annak 10 mérföldes körzetébe ne lépje be.49 1539-ben Wenzel Zumposch halálos ítéletét változtatták Kőszegen száműzetésre.50 Bonnya Benedek molnár felesége pedig 1551-ben tett ígéretet arra, hogy soha nem teszi be a lábát Kőszegre. Csonkításos bűntette miatt először kézlevágásra ítélték, majd ezt változtatták száműzetésre.51 Folytathatnánk a sort, de talán ennyi példa is elegendő annak illusztrálására, hogy a kőszegi jogszokások eljárási rendjében már ekkor csaknem 200 esztendős volt a relegatio gyakorlata. Természetesen a Kőszegen később használatba vett V. Károly-féle büntetőjogi kódex, a Carolina is ismerte a „Verweisung des landts”, az országból való elűzetés büntetését. Egyik tényállás éppen a házasságtörés volt, amelyet a Carolina ily módon rendelt büntetni.52 Ez azt igazolja, hogy a helyi jogszokás és a korabeli kodifikált jog bizonyos eljárási elemei már egybecsengtek. Hogy azután 1719-ben is a kőszegi jogszokásban találták meg a megfelelő büntetést, az valóban arra utal, hogy a fennemlített, országos jogforrások nem segítették Lada György kőszegi ügyészt a eset minősítésében, a városi tanácsosokat pedig az ítélethozatalban. A „nullum crimen sine lege", azaz a „nincs bűntett törvény nélkül” büntetőjogi alapelv csak a 18. század közepétől lett a polgári liberális büntetőjog egyik alaptétele, mégpedig Cesare Beccaria (1738-1794) páduai jogtudós nyomán, aki a „Dei delitti e déllé pene” című, korszakalkotó művében fektette le a büntetőjog akkor legkorszerűbb alapjait.53 Ez az elv csak lassan terjedt el Európában, és még további idő volt szükséges, hogy Magyarországon is elfogadják és alkalmazzák. Ehhez a törvény előtti egyenlőség polgári kori vívmányára lett volna szükség. Megjegyzendő, hogy az ekkor még házzal, tulajdonnal rendelkező városi polgárt nem is lehetett száműzetésre ítélni. Sem az idézett magyarországi jogszokásokban vagy országos szokásjogban, sem a kodifikált és átvett osztrák büntetőjogi kódexben nem található a „nullum crimen’’-nek még a nyoma sem. Nem maradt tehát más hátra, minthogy e tipikus joghézagot helyi jogszokás alapján szüntessék meg. Ez történt a Schaffer-féle bűnügyben Kőszegen is: Lada György ügyész, a városbíró és a magisztrátus „ősi” helyi eljárásra hivatkozva hirdette ki az ítéletet. így a jogalkalmazó felelőssége lett a joghézag megszüntetése, és a kőszegi tanács annál is könnyebben választhatta kiűzetés büntetését, mert a botrányosan viselkedő Schaffer Hanz György nem volt polgár, hanem egy Sopron vármegyei jöttment és vagabund, akit először ugyan halálbüntetés fenyegetett, de - megfelelő törvényhely hiányában - végül többszöri testi fenyítés után „csak” száműzetésre ítéltek. 46 Uo. „... vesszejének illetlen mutogatása révén ...” 47 Uo. 48 Uo. 41 VaML KFL Kőszeg Város Tanácsának iratai. Acta Miscellanea (továbbiakban: Act. Mise.) Kőszeg, 1531. november 16. 50 VaML KFL Act. Mise. Kőszeg, 1539. november 29. VaML KFL Act. Mise. Kőszeg, 1551. február 27. 52 Die Peinliche Gerichtsordnung Kaiser Karls V. und des Heiligen Römischen Reiches von 1532 (Carolina). Hrsg. Friedrich-Christian Schroeder. Stuttgart, 2000. 78. p. 53 Takács György: Ha a jogász latinul beszél. Bp., 1991. 186. p.; Magyar nagylexikon. 3. köt. Főszerk. Élesztős László. Bp., 1994- 429. p. 284
