Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
A történelem görbe tükörben. Mulatságos fejezetek, humoros események, meghökkentő epizódok Vas vármegye 17-20. századi történetéből - Bariska István: Botrány a kőszegi Szent Jakab-templomban, 1718.
igazolja, hogy a tiszti ügyésznek kellett hivatalból képviselni a vádat.29 Lada György fiskális a katolikus belső tanácsnokok közé tartozott.30 A magisztrátusnak tehát a vádemeléssel is várni kellett, mivel az az ügyész hatáskörébe tartozott. 1719 áprilisában is Lada György képviselte a vádat egy gyermekgyilkossági perben. O volt az „actor”, a hivatalból vádló, mégpedig „... országhunk Törvényei, és azok szerint practicálta, és bé vett a közönséghes Criminalis Praxis szerint ...”.31 Ez egyértelműen igazolja, hogy a kőszegi eljárási intézkedés jogforrását többek között az az 1687-ben Nagyszombaton (ma: Trnava, Szlovákia) latinul is megjelent III. Ferdinánd-féle, osztrák büntetőjogi kódex képezte, amelyet mellékletként a Corpus Juris Hungarici 1696. évi kiadásához csatoltak.32 Más esetek is bizonyítják, hogy Kőszegen akkor a Webőczy-féle országos szokásjog , a Corpus Juris, a Praxis Criminalis és a helyi jogszokás alapján döntöttek, annak ellenére, hogy Corpus Juris kivételével a többi joganyag egyike sem volt törvény. Olyan vegyes gyakorlat volt ez, amely 1844-ig fennmaradt. AZ ÍTÉLET ÉS A KORABELI JOGHÉZAG Amilyen különös volt a Schaffer-féle ügy, éppolyan különös volt a bűntett kezelése, mégpedig azért, mert példátlan módon nem találtak rá büntetést. Ennek megértéséhez egy kicsit előre kell lépnünk a történetben, egészen 1719. február 7-ig, amikor végleges döntés született az addig vasra vert Schaffer Hanz György ügyében.33 34 * Jóllehet ugyan az megh irt I[ncattus] vagy is Rab tagadgya ezen gonoszságát - szólt az ítélet határozati része - ... de más circumstantiák is eh[h]ez accomodálván és accedálván, úgy mint egy bizonyos, ak[k]or maga mellet[t] az megh írt Templomban lévő Leányzóinak] szokn[y]ájára effundált spurmája, kire nizve mint azért, s mindt pedighlen, hogy már úgy is miregh által Emberi halálban vala közö, az Palatinalis ugyan, de a Törvény szerint eligtelen Grationálisábul ki tetcik világosan, sőt Rohonczi városban is Tolvaisághi miat[t] érdemesen megbüntetvén. Ezekbülis gonoszsága nyilván constatálván, jól\[]ehet ugyan az Országh Törvénye szerint respectu [pri] mi Casus capitaliter nem condemnáltathatik azon botránkozó gonosz actusáért.”3A A fent idézett szöveg tulajdonképpen ítélet és indoklás egyszerre. Egyik megdöbbentő minősítése az, hogy a nádor kegyelmet gyakorolt ugyan, de a „... törvény szerint eligtelen Grationálisábul ...”,3’ azaz az ország törvényei szerint nem helyesen. Ráadásul az is kiderül belőle, hogy Schaffer megmérgezett valakit, az ítélet legalábbis ezt sugallja, sőt Rohoncon (ma: Rechnitz, Ausztria) tolvajláson kapták. A magisztrátus az ítéletrészlet utolsó mondatában sikertelenül kísérelte meg, hogy Schaffer cselekedetét büntetőjogi szempontból minősítse, egyszerűen azért, mert az ország törvényei szerint nem lehetett a tettet főbenjáró bűnnek tekinteni, és a tettes annak megfelelően elítélni.36 Ennek figyelembevételével már 29 Csizmadia Andor - Kovács Kálmán - Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. 2. kiad. Bp., 1975. (továbbiakban: Csizmadia - Kovács - Asztalos, 1975.) 311-312. p. 30 VaML KFL Kvtjkv. 1718-1719. 1718. augusztus 25. 43. p. 31 VaML KFL Kvtjkv. 1718-1719. 1719. április 13. 138-140. p. 32 Csizmadia - Kovács - Asztalos, 1975. 307-308. p. 33 VaML KFL Kvtjkv. 1718-1719. 1719. február 7. 118-120. föl. 34 VaML KFL Kvtjkv. 1718-1719. 1719. február 7. 119. fok 3’ Uo. 36 Uo. „... mivel penigh ezen Casus eránt az Országh Törvinyéhen speciális Actus nincsen”, melly szerint crimina- liter és ad mortem condemnáltattassik.” 282
