Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Bariska István: Egy 16. századi sztambuli követjárás. Jurisics Miklós, Joseph von Lamberg 1530. évi portai kiküldetéséről - Benedikt Kuripešić von Schneeberg utibeszámolója
idézve, hiszen elviselhetetlennek érezték a látványt is, és ugyanilyen szolidáris maradt a bosnyák és szerb keresztények, római katolikus és ortodox foglyok láttán is. Ugyanakkor megjegyezték, nem volt mód arra, hogy segítsenek a foglyoknak, mivel elveszették volna különleges védett státuszokat. Mindezt Benedikt Kuripesic is a két kultúra ütközésének módfelett fájdalmas és érzékletes példájaként vetette papírra. A követség útját az is megnehezítette, hogy a fennemlített dinári folyók és mellékfolyóik völgyeit kellett keresztezniük, és ez kísérő' nélkül lehetetlen lett volna, miként az egyes stációk közötti iránytartás vagy a helynevek pontos legyezése is. Ez így történt Sokol („Sokéi”) vára esetében is, amelynek metszetét Kuripesic ugyancsak fontosnak tartotta közölni a kötetben.34 A vár Kljuc és Jajce között állt „félúton”, és eló'keló' helyet foglalt el a boszniai várak listáján.35 Ez, a völgyeket és hegyeket átszelő lassú haladás jellemezte a követség útját mindvégig, mégpedig nyilván a körülményekhez alkalmazkodó, és csak részben hadiútnak számító infrastrukturális adottságnak megfelelően. A különbséget maga Kuripesic írta le. A követek Vrhbossen (Szarajevó) közeledtével ugyanis elhagyták Alsó-Boszniát, és Szarajevó után Felső-Boszniában haladtak tovább. Látható, hogy az elnevezés a Boszna folyó felől nézve értelmezhető, amelyhez képest a Boszna bal partján túli Alsó-, a jobb parton inneni országrészt pedig Felső-Boszniának nevezték. ,^\lsó-Bosznia nagyon hegyes és felettébb erdős”.36 Igaz, ezt a mondatot még akkor vezette be a naplóba, amikor Szarajevóba értek, azaz Felső- Bosznia határán. Amikor pedig éppen 1 héttel később, 1530. szeptember 21-én Növi pazarba érkeztek, a megtett útra visszatekintve jóformán semmi különbséget nem érzékelhetünk a napló szóhasználatában a természet- és településföldrajzi viszonyokat illetően. ÚT FELSŐ-BOSZNIÁN ÁT Benedikt Kuripesic útleírása tematikai szempontból is igen összetett. Egyetértünk azokkal, akik azt gondolják, hogy szellemi teljesítményként is kiemelkedő ez a több mint 60 oldalas beszámoló. Megemlítendő, hogy 10 metszettel - 1. Fogadás a szultáni palotában a címlapon, 2. Krupa vára, 3. Kamengrad vára, 4. Kljuc vára, 5. Sokol vára, 6. A janastai török tábor, 7. Visegrad vára, 8. Zvecan vára, 9. A sztambuli karavánszeráj és 10. Fogadás a szultáni palotában -. még színesebbé tegye a naplóját Nem tudni, hogy vetette először papírra ezeket a képeket, vázlatok alapján készültek-e vagy meglévő képanyagot dolgoztatott-e be Kuripesic a beszámolóba. Egyértelmű azonban arra irányuló tudatos törekvése, hogy vizuálisan is informálja olvasóit. Műve egyike lett az első, ismert, nyomtatott naplóknak. Természet- és település-földrajzi adatai megbízhatóak, a hegyek, a völgyek, a magaslatok, a hidak, a folyók és patakok, a gázlók, a síkságok és mezők, tehát az akkor használható infrastruktúra főbb elemei bekerültek a naplóba, ráadásul egy-egy érintett helységhez, állomáshoz köthetően, tehát topográfiailag jól ellenőrizhetően, és olykor az egymásközti távolságot mérföldben is megadva. Kuripesic nagy térségekben is gondol34 Kuripesié, 1530-1531. 8V. p. 35 http://www.atreus.extra.hu/varlexikon/bosznia.doc (Megtekintve: 2019. február 12.) 36 Kuripesic, 1530-1531. 10'-11. p. 26
