Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Út-, táj- és topográfiai leírások, feljegyzések és adatok Vas megyéről a 16-20. századból - Bariska István: Egy 16. századi sztambuli követjárás. Jurisics Miklós, Joseph von Lamberg 1530. évi portai kiküldetéséről - Benedikt Kuripešić von Schneeberg utibeszámolója
kodott: érzékeltette Alsó- és Felső-Bosznia, Szerbia, Bulgária és Rumélia határait. Igaz, ez utóbbi esetben annak neveként hibásan Romániát adta meg. A megtett út napi lebontása pontos és jólkövethetó'. Ahol szükségét érezte, Kuripesié leírta, hogy akkoriban az adott helyhez milyen történeti események kötődtek (maltstadt-i csata). Nem felejtette megemlíteni azoknak a településeknek, váraknak, templomoknak, kolostoroknak a nevét, amelyek a török háborúk alatt pusztultak el. Megrázó, ahogy leírja azt a kultúrsokkot, amelyet a római katolikus és az ortodox keresztény világnak az oszmán hódítással történt összeütközése nyomán látott és érzett. A keresztény rabok látványa különösen megdöbbentette. Ha olyan állomásokhoz érkeztek, amelyek már török fennhatóság alatt álltak, Kuripesic leírta az követség elé küldött török fogadást is, olykor a helyőrség török vezérének nevét, a kísérő török seregrész létszámát. Amikor Vrhbossen (Szarajevó) városába értek, szükségesnek látta részletezni az egykori Bosnyák királyság történetét, az elfoglalt Alsó-Bosznia (az Una folyótól, azaz Bosanska Krupától Szarajevóig) három nációja - a bosnyákok, a szerbek és a törökök - helyzetének elemzését, vallásának, sorsának leírását a török hódoltságban. Olyan részletekre is kiterjedt a figyelme, hogy mi rejlett a szerb Paulovic herceg sírjának története mögött. Korabeli horvát, bosnyák és szerb mondák, hősi énekek egy-egy szegmensét is beemelte leírásába. Felső-Bosznia (Szarajevótól Mitrovicaig) tartományának leírásában KuripeSic már csak szerbekről, részben görögökről és törökökről írt, de itt különösen sokat foglalkozott a török intézmények, a birtok- és az adórendszer kiépítésével, a török uralmi technikák leírásával. Mindeközben a térség vallás- és egyháztörténeti fejezeteire is kitért, így a templomok, kolostorok és temetők szerb és görög ortodox szimbólumaira, túlélési esélyeire. Különösen érdekes, hogy Kuripesic az ortodox keresztényeket következetesen Szent Pál-hitűeknek emlegette, de ennek magyarázatával azonban adós maradt. A korabeli Szerbia nyugati határát a Drina folyónál lépte át a követség,3' keleti határát pedig Strezimirovcinál hagyták el. Ezután már bolgár (török) földre léptek, és számunkra, magyarok számára érdekes felfedezni, hogy mi volt az, ami Kuripesicnek nem jelentett hazai szemmel „történelmet”. Ezek közé tartozott a Rigómező (Kosovo- polje, Ampsfeld), ahol 1389-ben, valamint 1448-ban is két súlyos vereség érte a magyar hadsereget, egyfelől a Szerb fejedelemség török vazallussá tétele, másfelől szerb és magyar szövetség összeomlása következtében. Kuripesic azonban azt a történetet tárta inkább elénk, hogy hogyan ölte meg a szerb Milos Kabilovic az Oszmán Birodalom nyolcadik szultánját, II. Murádot (1404-1451). Megjegyzendő, hogy a gyilkosság a szultán sátrában történt, mégpedig oly módon, hogy Kabilovic lábcsókot színlelve ölte meg a szultánt. Ezután tiltották be a hódolat eme formáját a szultán előtt, és ezt követően csak a kézcsókot vagy a szultáni kaftán csókját engedélyezték.* 38 II. Murád felfalazott sírját a Sztambulba indított követség, így Kuripesic is látta még. Kabilovic tulajdonképpen a Djuradj Brankovic (1377-1456) és Hunyadi János (1407-1456) köztötti presztízsharc áldozata lett, mert Brankovic kihátrált a török elleni szövetségből. Milos Kabilovicot a 3| Szerb területek a 15. században, (térkép) In: Sokcsevits Dénes - Szilágyi Imre-Szilágyi Károly: Déliszomszé- daink története. Bp., é. n. 35. p. 38 Kuripesié, 1530-1531. 20. p. 27
