Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Söptei Imre: Kőszeg város gazdasága az 1725. évi adóösszeírás tükérben
egyesítésével létrejött és contributionak vagy subsidiumnak nevezett állami egyenesadót kellett az érintetteknek befizetniük, és azt a kamara számára a vármegyék szedték be.4 Ezzel összefüggésben fontos eseményként említhető az állandó katonaságot felállító 1715:8. törvénycikkely megszületése,5 mivel az azzal kapcsolatos kiadások fedezésére az országgyűlés a hozzájárulás vagy segély helyett hadiadót szavazott meg, amelyet kezdetben a meglévő pénzhiány miatt természetben, mégpedig katonai élelmiszeradagokkal (portio) és lótartással róttak le. 1722-től a hadiadót pénzre váltották át és azt csak a nem nemesek fizették. E gyakorlat 1849-ig fennmaradt.6 Megemlítendő, hogy az 1790:19. törvénycikkely rögzítette, hogy az országgyűlés adómegajánlása a következő országgyűlésig érvényes.7 Az országos hadiadóból az egyes vármegyékre és szabad királyi városokra eső részt portákban - 1715-től úgynevezett nádori portákban - fejezték ki. A porta eleinte ténylegesen megállapított egység volt, később azonban csupán egy eszmei szám lett, amely a vármegyék és a szabad királyi városok vagyonosságát fejezte ki, és amelyek az összes hadiadó olyan hányadát tartoztak befizetni, mint amilyen arányban az ő portaszámuk az összes portaszámhoz viszonyult. A portaszámok korrekciója szinte minden országgyűlésen napirendre került, és ennek nyomán a porták kiigazítására többször meg is történt. Már az 1715. évi országgyűlésen felmerült, hogy az adófizetők tényleges vagyona legyen az adó alapja, és ezért elrendelték egy országos összeírás végrehajtását. Ez azonban soha nem fejeződött be, és így nem is lehetett alkalmas az adóalap megállapítására. Az 1825/1827. évi országgyűlés ismét országos összeírást rendelt el, ám az a sok, szándékosan hibás bevallás miatt ugyancsak alkalmatlannak bizonyult arra, hogy az adó beszedésének alapjául szolgáljon. Ezért az 1832/1836. évi országgyűlés felkérte a nádort, hogy az általa ismert adatok alapján a portákat újólag ossza fel a vármegyék, a szabad kerületek és a szabad királyi városok között, amely felosztás azután 1849-ig érvényben és használatban maradt.8 A vármegyékben a rájuk kivetett adó összegét az egyes helyiségek között úgynevezett rovások (dikák) szerint és alapján osztották tovább, mégpedig oly módon, hogy a teljes vármegyei adó összegét annyi részre osztották, ahány dika jutott a vármegyére, és egy-egy község a ráeső dikaszám szerint fizette az adót. A rovás az egy portára eső adótétel volt, amelyet a 16-17. századi országgyűléseken mindig esetenként állapítottak meg. A 18. századra azonban egy mesterséges adókulccsá alakult át, és az egyes vármegyék maguk határozták meg saját dikaszámukat, illetőleg azt, hogy területükön mi számított 1 dikának. 1715 óta a dikális összeírások 90 rovatból álltak. Az összeírásba bekerültek a 18 és 60 év közötti adózók; a marhák, a lovak, a juhok, a sertések és a méhkasok száma; a vetésekből várható haszon; a faizási, a kocsmáltatási 4 Pallas nagy lexikona. 1. köt. Bp., 1893. (továbbiakban: Pallas, 1893.) 95. p.; Magyar történelmi fogalomtár. Szerk. Bán Péter. 1. köt. Bp., 1989. (továbbiakban: MTFT, 1.) 169. p. 5 Magyar törvénytár. 1657-1740. évi törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezsó'. Bp., 1900. (továbbiakban: MTT, 1657-1740.) 441. p. 6 Fényes Elek: A magyarországi adó- és financzrendszer 1849-dik évig. In: Egyetemes magyar encyclopedia. 1. köt. Szerk. Török János. Pest, 1859. (továbbiakban: Fényes, 1859.) 609. hasáb; Th. E.: Az adó története Magyarországon. In: Egyetemes magyar encyclopedia. 1. köt. Szerk. Török János. Pest, 1859. (továbbiakban: Th. E., 1859.) 586. hasáb; Pallas, 1893. 95. p.; Horváth, 2005. 161. p. ' Magyar törvénytár. 1740-1835. évi törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1901. (továbbiakban: MTT, 1740-1835.) 165., 167. p. 8 Fényes, 1859. 609-610. hasáb; MTFT, 1. 169-170. p.; Horváth, 2005. 162. p. 232
