Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Söptei Imre: Kőszeg város gazdasága az 1725. évi adóösszeírás tükérben
ták ki, miközben a foglalkozással kapcsolatos kivetés csak a kalmárkodásból éló' Simon Mihályt érintette, nem is kevéssel, hiszen további 4 forintot kellett adóként befizetnie. Ugyanezen évben a szüret idején egy szedó'nek 1 napra 8 dénárt fizethettek a gazdák, amennyiben ellátást is kapott, ennek csak felét vehette fel. A kiemelt szaktudást igénylő' és egész napos elfoglaltsággal járó préselő' munkásoknak 16, de étellel csak 12 „pénz” járt, amelyből következik, 1 napi étkezést 4 dénár értékben vettek figyelembe.15 A tanács által 2 évvel korábban meghatározott munkabérek a következők: kapás 18, kötöző 12, kaszás 25, kőműves és ácsmester 40, legény 35, culáger 20, arató 10, kévekötő 15 dénár, az utóbbi három foglalkozással bíróknak napi élelmiszerellátás is járt.16 Az adóalapok felsorolásánál ezt a szakaszt a „Censu Seu Beneficio” követte, máshol „Professio” a megnevezése. Ennek megfejtése kisebb gondot okozott, mert alig néhány helyen találkoztunk vele. Összegezve állapítottuk meg, hogy a város két vendégfogadójára, a fürdősre, a borbélyokra és Küttel Sámuel patikusra vetették ki, vagyis olyan foglalkozásokra, amelyeket nem lehetett másokkal összevetni, és jobban jövedelmezhettek az átlagosnál. Kivetették azonban az előbb példaként hozott házra is. Ez okozta az igazi fejtörést, mert - bár nem sokkal ezelőttig itt működött az egyik Poncihter nevet viselő borkimérés - akkoriban tartós, üzletszerű vendéglátás nem folyt. Bariska István kutatásai azonban rávilágítottak arra, hogy Szaidrich Jánosné korábban Somogyi Gáspár felesége volt. A Somogyiak korábban a Strucc vendégfogadót birtokolták,17 ez talán magyarázatul szolgálhat az eleinte kivételesnek tűnő kivetésre. A földtulajdonú adóalapok között a legjelentősebb a szőlő után fizetendő adó. Mint láthattuk ez hozta az előző évtizedben a házakkal együtt arányaiban legmagasabb bevételt. Az egy vödör mintegy 800 négyszögöl, ami 2/3 magyar holdnak felelt meg. Természetesen a bortermelés tekinthető a legjövedelmezőbb foglalkozásnak, amit az is mutat, hogy időnként, így például 1716-ban annak csöbrére18 különadót is kivetettek.19 A minimumot 1 iccében állapították meg, amely a vödörnek nagyjából 1/8 részét tette ki, tehát 3 dénárt fizettettek utána. Hasonlóak mondhatók el a gesztenyésekről is, de jövedelmezősége miatt csak fele összeget vetettek ki rá. Érdekes, hogy főleg az előzőekhez viszonyítva, mennyire alacsonyra értékelték a szántóföldek hozamát: 2 köbölnyi vetésre, vagyis nagyjából 1 holdra (1200 négyszögölre) mindössze 2 dénárt vetettek ki.20 A nagyobb állatok - tehenek, ökrök és lovak - összeírásairól elmondható, hogy míg a teheneket mindenkinél regisztrálták, utóbbiakat csak azoknál, akiknél a házi használat mellett jövedelmet is hoztak. Itt a rövid vagy hosszúfuvarozással életvitelszerűen vagy csak kereset kiegészítésként foglalkozókat kell érteni. Rendszerint utolsóként adták meg a malmokat, amelyeknek adóját kerekenként, azaz őrlési teljesítményük állapították meg, és ez annyiban is könnyítette a kivetést, mivel a résztulajdoni arányokat könnyebben ki lehetett számolni. 15 VaML KFL Kvt. jkv., 1725. október 26. 621. p. 16 VaML KFL Kvt. jkv., 1723. június 8. 447. p. 17 Bariska István - B. Benkhard Lilla - lvicsics Péter - Menténél Klára - Söptei Imre: Kőszeg műemlékei. A készülő topográfiáról. In: Kő kövön. Dávid Ferenc 73. születésnapjára. 2. köt. Szerk. Szentesi Edit - Mentényi Klára - Simon Anna. Bp.. 2013. 339. p. 18 Híg űrmérték. 1 csöbör = kb. 54 liter 19 VaML KFL Kvt. jkv., 1716. november 27. 410-413. p. 20 VaML KFL Kvt. jkv., 1723. december 14- 495. p. 227
