Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Söptei Imre: Kőszeg város gazdasága az 1725. évi adóösszeírás tükérben
AZ ELTÉRŐ MÉRTÉKBEN ADÓZÓK A táblázatban szerepeltetett összegek azonban nem mindenkire egységesen vonatkoztak, mivel azok általános értelemben a polgárjogot szerzettek személyekre voltak érvényesek, de e területen is találtunk jelentős eltéréseket. 1. Akik többet fizettek Ide tartoztak egyrészt az úgynevezett extraneusok, vagyis azok a személyek, bár ingatlannal rendelkeztek a városban, ám életvitelszerűen nem éltek Kőszegen. Őket minden adótétellel duplán terheltek. A kapások és polgárjoggal nem rendelkező, de kőszegi lakosok helyzete sem mondható könnyebbnek. A hauerok amúgy is sanyarú megélhetését eleve súlyosbította a foglalkozási adóként, anyagi helyzetüket figyelembe nem vevő, 25 dénárnyi kapáspénz befizettetése. Mindezek mellett ugyanúgy fizették a telkeik szerinti terheket, valamint duplán szedték tőlük a tehenek, lovak és ökrök után járó kötelezettségeket, amely rajtuk kívül ugyanúgy vonatkozott a szintén nem polgári jogállású, „egyéb” megélhetési forrással rendelkező személyekre is. 2. Akik kevesebbet fizettek Akadtak néhányan olyanok, akik bizonyos okokból részleges vagy teljes adómentességet kaptak. Ezek között említhető Allinger Bernárd ácsmester újonnan épített háza, amelyre az ács 2 éves mentességet kapott, mivel a Belváros egyik, évtizedek óta pusztán álló telkét lakta újra. Ugyanez a kedvezmény vonatkozott a Belvárosban Nagy István csizmadia, a Szigetben Hans Beidter, Paul Riedl és Andreas Paur építményére is, ráadásul utóbbi 3 vödör szőlője után is csak harmadnyi összeget volt köteles fizetni. Pusztatelekre kapott engedményt: Hofraisz János és özvegy Georg Wisingerin, ugyanakkor Pető Istvánt - nem tudjuk miért - az évre teljes adómentességben részesítették. Lehetséges, hogy e kedvezményekkel tűzkárt szenvedett személyek anyagi terhein igyekezett enyhíteni a városi tanács, amelynek szociális érzékenységét mutatja az is, hogy Tribaldt Jakab Magyar városrészbeli házát „könyörületességből”, Tokovics Jánosnéét „szánalomból” kihagyták az adózók listájáról. A nem fizetők közé tartozott még a Szigetben Baszl János, a Magyar városrészben pedig Benők István, ők azonban csak a személyük utáni adó fizetésétől mentesültek. Az említetteknél létezett egy sokkal népesebb csoport, amelynek többsége a Belvárosban, illetve a külvárosok frekventáltabb helyein lakott. Névszerint a következőkről van szó: Palocsay János, Szvetics József, Lada György, Gilligh András, Lósy János, Glick Bemard, Kanicsár Pál, Johann Sayler, Biringer Albert. Ha összevetjük a névsort, az abban az évben, a belső tanácsban helyet foglaló urakkal, azonosságot találunk.21 Csak Iwsics György jegyző maradt ki, aki ekkor a tanácsházán kapott lakásban élt. A legfelsőbb döntéshozók tehát adóelkerülő magatartást tanúsítottak, vagyis az átlagpolgárokhoz képest e tekintetben előnyt élveztek. Rossz példát mutatva, ma- gánvagyonukat és jövedelmeiket kivonták az adófizetési kötelezettség alól. Ezt annak ellenére tették, hogy az évek során a külső tanács illetve a választóközség tagjai, hol 21 VaML KFL Kvt. jkv., 1725. április 27. 598. p. 228
